Rohan az idő, mintha csak álmodnék, egyik nap a másik után és megint péntek és megint hétfő. Régen nem szerettem a hétvégeket, túl nagy magány és szomorúság. Most is magány van, de a szomorúság csak a kerítés mögül leselkedik rám, nem engedem, hogy közel jöjjön. Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Aztán…

Megint szombat. Nincs ezzel semmi baj, csak érzem, ahogy folyik az idő és még mindig ott tartok, hogy mi értelme van az életemnek. Arra gondoltam újból neki kellene fogjak írni. Szeretek írni mégis miért nem tudom befejezni a regényemet, amit elkezdtem? Talán újra kellene írni, talán nem is érdekes,…