Évek óta nem teszek fogadalmakat, ma azonban egyet szeretnék mégis megfogadni.
Gonosz leszek és önző, és nem kérek Istentől semmit, nem kérem, hogy gyógyítsa meg a szívem, mert azt se bánom, ha darabokra törik össze és nem kérem azt se, hogy gyógyítsa meg a gyermekeimet, akik látszólag egészségesek, de a lelkük beteg. A tegnap majdnem komába estek mindketten annyit füveztek, cigarettáztak és ittak. Én meg nem tudtam mi van velem, fájdalom, düh, harag, keserűség, bánat. Minden összejött és rátelepedett a mellkasomra. Nyomta is keményen, szinte megváltás lett volna egy kis szívinfarktus.
- Istenem, Istenem mit tegyek? Mit tehetek?
Csak néztek rám olyan arccal, mint amikor az ember azt gondolja:
- Már megint kesereg, már megint bőg, Istenem, hogy unom még nézni is. Minek dramatizál annyit?
Utáltam magam, utáltam magam körül az egész világot. Meg vagyok csömörölve mindentől. Nincsen ezen a világon se erkölcs, se hit se legalább mértéktartás. Egyesek halálra eszik magukat, mások hülyére szívják az agyukat, megint mások azon gondolkodnak, hogyan tudnak másokat átverni és nem is sorolom.
Ma, amikor felébredtem mély levegőt vettem és azt mondtam magamban.
- Elég!!! Elég!!! – úgy üvöltöttem magamban, ahogy csak bírtam, de kifelé néma vagyok.
És most jön az új évi fogadalmam. Be happy
Mosolyogni fogok és mindenki felé azt mutatom, hogy milyen kib…..ul happy vagyok. Addig csinálom ezt, amíg el is hiszem.
Amit nem változtathatok meg az nem az én problémám. Talán nem is az én problémám, hogy a fiúkat rekcumoljam. Már nagyok. Ha elesnek felkelnek, ha tönkreteszik magukat, akkor az van. Lehet, hogy ez a sorsuk, hogy saját magukat tönkre tegyék. Ideje, hogy magammal foglalkozzak. A saját boldogságommal. Jeee!
