Ma még csak szombat, de annyi minden történt és nem történt velem gondoltam megosztom veled kedvesem. Hátha egyszer elolvasod és magadra ismerve tudni fogod, hogy neked írtam. Igaz, nem világot megdöntő sorok ezek, csak az én egyszerű életem, de nekem a legfontosabb.

Na, szóval elsőként kezdem a legfontosabbal Okoskámmal. Sajnos megint gondok és bajok vannak vele. Nem ír vagy két hétig aztán csak annyit ír be… Csak te maradtál nekem anyukám, ha nem segítesz rajtam meg fogok halni… aztán két napig csend és én majdnem beleőrülök abba, hogy mi van vele, miért van megint így elkeseredve. Telefonon nem tudom elérni, mert azt mondja összetörte a telefonját dühébe, szerintem inkább eladta. Aztán interneten se tudom elérni, mert nem tudom, hogy csinálja, kitől kéri el az internetet, de csak akkor van netten, amikor neki fontos. Így aztán éjjel tizenegy óráig rágom a kefét és sírok, hogy vajon megint milyen bajban keveredhetett bele. Az apját már nem hívom, mert azt mondja, nem érdekli, neki már csak egy fia van, mert a kicsi nem normális és már nem lehet megmenteni. Inkább magát menti meg tőle. Nagyon sajnálja, hogy így alakult, de most már hallani se akar róla, mert legutóbb azzal fenyegette meg, hogy elvágja a torkát, vagy leszúrja. Persze, mert olyan hirtelen haragú, mint Isten nyugtassa anyósom, csak ő legalább tudott uralkodni az indulatain, a fiam még nem tanulta meg. Nekem meg hányszor vágta oda, hogy dögöljek meg, meg ehhez hasonló. De ez nem mentség, tudom, hogy hibás, tudom, hogy sok rosszat tett, de akkor is a mi gyerekünk. Az apjától mindig is azt hallotta, hogy rá ne számítson, ő nem tudja segíteni. Ma aztán végre tudtam beszélni, és hát nem haldoklik a drágám, hanem nincsen mosógépe és kéne egyet neki szerelni, mert nincs, ahol mossa a ruháit. Mondtam neki, vegyen egy tálat és egy darab szappant és szépen kézzel is ki lehet mosni. Én nagyon sokáig úgy mostam fiatal koromba és nem dőlt össze a világ. Hogy akar ő erdőben lakni, ha ekkora nagy tragédiát jelent egy mosógép hiánya? Na de küldök neki pénzt, hogy legyen mit ennie, hiszen még mindig nem dolgozik. Elbeszélgettünk, azt mondja nagyon bánja, hogy így viselkedett és az apjától is bocsánatot akart kérni, de már meg sem hallgatja, csak csúfondárosan olyanokat ajánl neki, hogy beviszi a pszichiátriára. Hát mondjuk ez se egy adekvens válasz.

A másik dolog a munkahelyemen történt. Férfiak és nők vagyunk bent, különböző náció és különböző kultúrával, meg kúlturhiánnyal. Milos egy hatvankét éves férfi, egy év múlva nyugdíjazni fogják, elég érdekes egyéniség, hogy szépen fogalmazzak. Ha csúnyán akarnék akkor azt mondanám, hogy egy aschloch (seggfej). De mivel, hogy úrinő vagyok, nem mondok ilyent, csak gondolok. Nagyon PISZKA PETI és hol nagyon csúnyán beszél a nőkkel, köztük velem is, hol meg kétértelmű megjegyzéseket tesz és kacsint hozzá, vagy mereszti a szemét, és ilyenkor kincsemnek szólít. Persze mindenkit nagyon szeret, mindig azt, aki jelen van. Én nem is veszem komolyan, de mivel együtt dolgozunk már egy pár hete, igyekszem jóban lenni vele, meg aztán nem is szeretek haragba lenni senkivel. A tegnapelőtt azonban nagyon elvetette a sulykot, mert mondott valamit, és mivel nem válaszoltam odajött hozzám egészen közel és a fülembe dugta az ujját. Olyan érzésem volt, mintha megerőszakoltak volna. Úgy felháborodtam, hogy hirtelen felindultságomban olyat vágtam rá, hogy még ő is meglepődött. Ott volt még két kolléganőm és ők is méltatlankodni kezdtek, hogy nem normális, ahogy viselkedik. A magyar kolléganő azt mondja, menjek azonnal az irodába és szoljak a kisfőnöknek.

• Nem megyek, mert abból baja származik, és ki fogják dobni.
• Persze, hogy ki fogják dobni, meg is érdemli.
• Nem akarom, hogy, most nyugdíj előtt kidobják, attól én nem leszek boldog.
• Hülye vagy, még őt véded, mikor ő bántalmazott téged.

Tudtam, hogy igaza van, de valahogy nem így láttam a megoldást. Odamentem hozza és nagyon komolyan azt mondta, hogy soha többet ilyet ne tegyen, mert legközelebb az irodába megyek. Láttam rajta, hogy elsápadt és azt mondta soha többet nem fog hozzám érni. Helyes, gondoltam magamban és részemről ezzel le is zártam. Az igazság, hogy, bár dühös voltam rá, nem akartam bosszút állni rajta. Az emberek tévednek, néha túl messze elmennek, talán én is hibás voltam, hogy néha leálltam vele viccelni, de gondolom értett a szóból. Ha nem következő alkalom már nem lesz, mert akkor tényleg szolok a főnöknek.

A harmadik dolog, amiről írni szeretnék az Jocó. 7 évvel fiatalabb, mint én ezelőtt hét évvel voltunk együtt, azt hiszem említettem már régebben, aztán barátok maradtunk. Néha beszélgetünk, van mikor többet, van mikor kevesebbet. Mostanában arra gondoltam, mi lenne, ha kijönne ide hozzám és újra megpróbálnánk együtt. Elég jól beszél ő is németül és jól bírja a munkát és mindkettőnknek jó lenne, ha nem lennénk egyedül. Végig gondoltam, hogy írok neki egy levelet és elmondom, hogyan gondolom, hogy kijönne hozzám egy két hétre, és ha látjuk, hogy működik a dolog, akkor megbeszélnénk a többieket, és közösen könnyebb lenne. Igaz, hogy nincs köztünk lángoló szerelem, de barátok vagyunk, ismerjük már egymás jó és rossz oldalát, és ha mindketten akarjuk, erre lehetne egy kapcsolatot építeni, amiből később akár szerelem is lehetne. Miért is ne. Csak akarni kell. Aztán elgondoltam, hogy leírom neki a negatív oldalát is, hogy el kellene fogadja, hogy a fiaim olyanok amilyenek. Én már nem tudok neki saját gyereket szülni, akit fel tudjon nevelni, hogy nem mindig vagyok én se mosolygós, de nem vagyok soha haragtartó.  Megegyezhetünk abba is, hogy soha nem engedjük, hogy a nap a mi haragunkkal múljon el, és ha máshol nem az ágyban mindig kibékülnénk. DE aztán nem kellett leírjam, mert amikor el kezdtünk beszélgetni és csak felvetettem az ötletet azt mondta, soha nem költözne külföldre semmi pénzért. Igaz, azt se mondta, hogy én menjek haza és ott próbáljuk meg. De ha mondta volna is oda meg én nem mennék. Szóval ez is kipipálva, legalább, nincsenek ha vagy mi lett volna. Csak pont van és holnap új nap és új álmok vagy álmok halála. Néha azt is el kell fogadni, hogy nem mindig, amit kigondolunk jó ötlet, vagy a másik nem úgy látja, ahogy mi azt elgondoljuk. Abban megegyeztünk, hogy továbbra is barátok maradunk, de most egy darabig nem fogom hívni. Magányra van szükségem.