Mostanában sokat gondolok arra, hogy jó volna meghalni. Nem azért mert csalódott lennék, az is voltam, de már nem érdekel, senki. A férfiak csak szomorúságot és fájdalmat hoztak az életemben. Már nem is érdekel, már nem hiszek a társban, nem hiszek abba se, hogy valaha rátaláljak arra a férfire, akivel boldog legyek. A gyerekeim is csak kesergettnek.

Reggel, amikor felkelek, arra gondolok, milyen jó volna meghalni. Nem kéne újból és újból elindulni a mókuskerékkel és semmi, de semmi célom, kedvem nincsen. Már arra is gondoltam, hogy jó volna örökre elaludni. Isten is elhagyott engem. Mi értelme van az életemnek?