Most azt is mondhatod, hogy hogy lehet ilyen címet adni, de érdekes dolog jutott eszembe, amit el szeretnék mondani. Ha rossz ötletnek tartod, akkor lapozz tovább, nem olyan fontos ez. Szóval mondom.

Az jutott eszembe, hogy amikor óvodás voltam az óvodában olyan volt a budi, mert akkor még csak kinti vécé volt és azt budinak hívtuk, hogy egy ajtón belépve három gyereknek kialakított lyuk volt, természetesen fából, oda szépen fel kellett ülni és elvégezni a kis vagy nagydolgot. Azon gondolkodtam ma, hogy most visszaemlékezve soha nem volt olyan, hogy hárman ültünk volna ott, mindig csak ketten és bezárkóztunk, nehogy egy harmadik is bejöjjön, pedig három lyuk volt. No de miért is? Mert ez a hely volt a legjobb tárgyaló hely, ahol titkokat tudtunk megosztani, na meg mindenféle gyerekcsacsogásokat. Néha az is megesett, hogy oda zárkóztam be, ha nem akartam, hogy rám találjanak, vagy éppen sírni volt kedvem.

Nem tudom miért jutott eszembe, de valahogy úgy gondolok arra a helyre, mint egy titkos szent helyre. Pedig csak egy egyszerű fa budi volt. Néha a dolgok attól az érzéstől lesznek csodásak, vagy nem, amivel mi megtöltjük.