Az ember életében fontos szerepet tölt be. Polc Alennek van egy ilyen könyve, érdekes pszichológia, ajánlani tudom. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy milyen viszonyom van nekem a rendhez és rendetlenséghez? Nem vagyok egy mániás rendcsináló, de szeretem, ha a helyén vannak a dolgok és érzelmek. Mégis amikor csak magam vagyok, van mindig egy rendetlen sarkom. Bár mindennap mondogatom, hogy rendet kell csinálnom, rendet kellene, de valamiért odázom. Mintha azért nem tenném el azokat a dolgokat, pl. festékek, vásznak, könyvek, füzetek, hiszen holnap úgyis újra elő kell vennem. Tudom, hogy ez nem magyarázat, de ez a majd később, majd holnap szindróma elég nehéz tőle megszabadulni. Így vagyok a félbe maradt regényeimmel meg egyéb írásommal, elkezdem, abba hagyom, majd másik füzetbe kezdem el azt, vagy valami mást és így tovább. Aztán szükségem van egyéb jegyzetelni valóra és elé kapom az egyik ilyen félbe maradt füzetet és beleírok, aztán csoda, hogy az egész egy nagy lecsó? Van benne egy kis napló, egy két vers, egy kis elkezdett gondolat, aztán idézet valakitől, egy kis asztrológia, aztán egy recept, vagy éppen egy telefonszám vagy fontos emlékeztető. Egyszóval szörnyű vagyok. Szőr és nyűűűűű.