Ma 15 éves lett a kicsi fiam. Akit én annyira szeretek. Hívott a keresztapja, hogy menjünk pizzázni, meghív mind a hármunkat. Levettem az aranyláncot a nyakamról, tegyem vissza a dobozba. Csak néztem a dobozt és nem hittem el amit látok. Az összes arany ékszerem hiányzott. Ha értékben fel szeretném mérni, kb egy fél évi fizetésem ára. Fájdalom hasított belém. először tagadta, de aztán bevallotta.

- Miért tetted fiam?

- Jól akartam érezni magam.

- Bíztam benned fiam.

- Dögölj meg, mikor halsz már meg?

Nem találok szavakat, elmaradt a pizzázás, elmentem a rendőrségre, de nem tudom mit tegyek. Hétfőn kellene visszamenjek, de ha feljelentem a fiam, attól nem leszek sem boldogabb, sem az aranyak nem fognak megkerülni. Semmi nem maradt, csak a lánc a nyakamon. Mindenhez volt kulcsa, bevallotta.

- Elbasztad a napomat, pedig ma születésnapom van. Most mehettünk volna pizzázni, de nem, te el kellett b...

Ennyit értett meg az egészből. hogy elrontottam a napját, hogy nem főztem meg az ebédet, mert nem volt erőm, és hogy ő most éhes.

Nem panaszkodom, Uram én nem panaszkodom, csak ma arra gondoltam, hogy a blokk ahol lakom 8 emeletes és milyen egyszerű lenne. 

Fáradt vagyok, nagyon fáradt. Sajnálom a nagy fiam, mert ő is szenved. Nagyon fáradt vagyok.