440
2017. március 29. írta: anyacska7

440

Rohan az idő, mintha csak álmodnék, egyik nap a másik után és megint péntek és megint hétfő. Régen nem szerettem a hétvégeket, túl nagy magány és szomorúság. Most is magány van, de a szomorúság csak a kerítés mögül leselkedik rám, nem engedem, hogy közel jöjjön. Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Aztán…

süti beállítások módosítása