Hapinak igaza volt. Nem vagyok még felkészülve egy találkozóra. Megvolt a találkozó, nagyon jól indult, de rosszul végzödött. Vagyis nem is tudom. Olyan semmilyen érzésem van. Vágytam arra, hogy férfivel legyek, vágytam egy kis simogatásra, csókra, de még a szexre is. Nos, most…

Rohan az idő, Hapinak ma azt mondtam, hogy ami a legjobban zavar, hogy az időmet nem tudom kellően beosztani. Egyszerűen képtelen vagyok az időmmel gazdálkodni. Ezért aztán stresszelem magam, és néha még bűntudatom is van. Hát igen, nem vagyok tökéletes. Most megint ostorozom…

Mit is mondhatnék? Annyi minden el lett mondva, annyi szerep el lett játszva, hogy már unom magamat ismételni. Akkor most itt a vége? Vagy talán egy újabb kezdet? Sokszor elgondoltam, hogy ezzel az erővel, szinte egy regényt is leírhattam volna. Hát igen, csakhogy a regény nem lehet…