Jól vagyok, mondogatom magamnak, és közben arra vigyázok, hogy nehogy darabokra törjek. A gondolat, hogy nincsen senkim, a gondolat, hogy senkit nem hívhatok fel csak felhívni és beszélgetni. Az is elég lenne, kicsit megvigasztaljon. Nincs senki. Nyomott érzés, és szomorú. De nem…

Szerelmes vagyok, és javíthatatlan. A tegnap késő éjszakáig beszélgettünk, és megint elfogott az érzés. Mi ez, ha nem szerelem. Hiányoztak a beszélgetéseink, olyan jó volt újból hallani a hangját, szinte magam mellett éreztem, és tudom, hogy neki is jó volt. Még nem öleltem…