Hiszek a sorsban, hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, és mégis miért kell kapcsolatokba bonyolódni, ami nem visz sehová, mire jók az egyéjszakák? Van, aki az egész életét egyéjszakásokkal tölti le, van, aki annak örvend, ha minél több nője, vagy férfia lehet, van, aki egyet és jót, én egyikhez sem tartozom. Egy biztos, ha valakinek sok kapcsolata van vagy volt, az nem állíthatja azt, hogy ezek mély és tartós kapcsolatok voltak. Nem is tudom, miért beszélek most megint a kapcsolatokról?
Sovány disznó makkról álmodik?
Buliban voltam lassan már két hete annak. Miután a bulinak vége lett, már mindenki elment, mi még ott maradtunk és beszélgettünk, miközben boros teát iszogattunk. Jó mi? Ezt a párosításra értem. Bor és tea. Mindenről folyt a duma, munka, gyerekek, pasik, minden. Aztán arról is dumáltunk, hogy milyenek a lélekpárok.
- Hát én valahogy úgy tudnám elképzelni a lelkipárom, hogy nemcsak az ágyban legyünk jól, hanem jó nagyokat tudjunk dumálni, legyen okos, mert a buta pasik valahogy nem jönnek be nekem.
- Tudok egy jó pasit neked pont jó, volna.
Erre nevetni kezdtem. Honnan Szuzi, hogy ki volna jó nekem. A társkereső nem jött be. Pedig Csinoska ott ismerte meg férjét, de hát ehhez is kell egy kis szerencse. Nekem csak a lököttek és a faszfej kategóriák jutottak, hiába na. Le is mondtam róla. Kacagtam is Szuzi megjegyzésén.
- Tudod, én lassan odakerülök, hogy már csak az a pasi fog bejönni, aki csenget az ajtómon, és mondja-, Megjöttem, és én vagyok az igazi-, mert nem járok sehová, és ahová járok is, ott csak csajok vannak. De a csajokra valahogy nem bukom.
- Te, hidd el nekem, ez a pasi neked való lenne.
Én, hogy viccesre vegyem a dolgot, megkérdeztem.
- Na és magas barna?
- Az hát.
- És okos?
- Hát biztos az eseted lenne, mert jókat lehet dumálni vele.
- Na és mivel foglalkozik?
- Panziói vannak, és azokat működteti.
- Na, kacagtam el magam, még a végén találunk. Ő fogadja a vendégeket, én meg kozmetikálom őket, arcot, lábat, körmöt, kinek mi a kívánsága.
- Na látod, mit mondtam neked. Egy gond van azért vele.
- Na és mi lenne?
- Van három gyereke, két lány és egy fiú.
- Hát tudod, ha csak ez lenne a gond, ez nem lenne az, mert én el tudnám fogadni azt a férfit, aki elfogadja az én gyerekeimet is.
- Mondtam hogy neked való. Özvegy, három éve temette el a feleségét.
- No, ez már gond. Lehet, hogy még nem heverte ki a felesége halálát?
Ezzel le is tudtuk a beszélgetést. És az óta eltelt több mint két hét. De nekem bekattant, és nem tudom miért egyre csak ő, az Idegen járt a fejembe. Ez már szinte beteges. Mi a csuda van velem? Kész nem érdekel. Leszögeztem magamban, hogy nem fog érdekelni, hiszen azt se tudom, hogy néz ki, nem láttam még csak képet se róla. Erre tegnap egy körmös vendégem róla beszél jó hosszasan. Hogy került egy nője, de hogy a nőnek férje van, és gyereke. A nő megszökött a férjétől és hozzáköltözött, de a férj odament és a gyereket elvitte. Dúl a szerelem, de elég szomorú lenne, ha a nő kihasználná a pasit, vagyis Idegent. Én meg csak pislogtam ki a fejemből, és azon gondolkodtam, hogy miért beszél mindenki körülöttem egy bizonyos személyről. Hiszen egyik sem ismeri a másikat. Szuzi nem ismeri a vendégemet, és az sem őt, akkor meg miért mindkettő ezt a bizonyos pasit hozza fel nekem. Erre ne adj isten egy harmadik személy is szóban hozza őt.
Ennyi sok véletlen nem lehet egyszerre, mintha az angyalok intézkednének odafönt. Azt is mondtam, hogy kíváncsian várom, mi fog történni. Még a végén tényleg megtalálom az igazit?
Nem tudom, már semmiben sem tudok igazán hinni, de ez mégiscsak fura???
