Barátné az egyetlen. Barátok jönnek, barátok mennek, de olyan, mint ő, nincs több. Nem is lesz. Olyan rég óta vagyunk barátok, hogy már házasságnak is hosszú lenne. Lassan 37 éve, hogy először találkoztunk. Két kis naiv kislány, én 6 éves, ő még csak 5 és játszódtunk. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy mi ketten, mindig is barátok vagyunk. Pedig nem mindenkinek van ilyen barátja. Nos ma olyat mondott nekem, ami, hogy őszinte legyek nem tetszett. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy én naiv vagyok, vagy lehet, hogy túlságosan romantikus, hogy még mindig hiszek abba, hogy az élet még tartogat számomra szép és jó dolgokat.
- A férfiak már csak mind ilyenek. Olyat te már nem találsz, aki most is szeressen és tíz év múlva is.
- Egy kapcsolatot ápolni kell. Ha kihűl a kapcsolat azért én is hibás, vagyok.
- Azért váltál el? Kihűlt a kapcsolatod,
- Igen.
- Pedig ápoltad, nem ápoltad?
- Lehet, hogy nem jól, lehet, hogy nem eléggé. De az is lehet, hogy ő nem ápolta. A kapcsolathoz két ember kell, szólóban nem megy.
- Gondolj bele. Tegyük fel, hogy találsz valakit magadnak, aki tetszik. Akinek meg tudod szokni a rossz dolgait, rossz tulajdonságait. Szeretitek egymást, de meddig?
- Jó kérdés. Csak hogy nem tudom rá a választ. Ha Isten is úgy akarja, akkor jó sokáig, ha Isten nem akarja, akkor csak rövid ideig.
- Mostanában fojtón csak Istennel takaródzol, miért nem látod be, nincs az a férfi, aki boldoggá tudna tenni. Nincsen mindörökké, csak ideig-óráig.
- Ha te így hiszel, akkor ez a te igazad. Én nem hiszem ezt, és akkor az én igazam más.
- Mond el nekem, mi a te igazad? Mi az, amiben hiszel.
- Hogy jó, valakinek fogni a kezét, és jó tudni, hogy lesz valaki, akivel jó megöregedni. De addig is, akarom hinni, hogy lesz még az életemben sok szép és jó.
- Mint például?
- Séta, beszélgetés, és sok, sok szex.
- Hát te aztán nem vagy semmi.
- Tudom.