Már megint ítélkezem. Tudom, hogy nem szabad, és mégis, nem tehetek róla.

Hogy miért? Nem tudom. Talán, mert bármennyire is nem szeretem, ugyanolyan gyarló vagyok, mint bárki más.

Megismertem valakit. Beszélgettünk telefonon. Kellemes hangja, és úgy tudtam vele beszélgetni, mint régen Holdsugárral. Vele is már az első szótól olyan harmóniát éreztem. Egy rezgéshullámon voltunk. Egymást építettük, felemeltük. Ez a férfi is ilyen volt. A neve Nahor. Ugye milyen szép név? Annyi hasonlóság volt bennünk, hogy szinte már el se hittem. Egész nap mámorban éltem. Már azt is megbeszéltük, hogy találkozunk. Aztán elküldte a képet magáról. És akkor ledöbbentem. Egy magas és nagyon kövér embert láttam magam előtt. Ne értsél félre, nincsen nekem semmi bajom a kövér emberekkel, sőt ha van a férfinek egy kis pocakja az még nem is zavar. De ez a férfi teljesen el volt folyva. Amilyen magas olyan széles. Hát nem. Nem tudom elképzelni vele a szexet. Azt, hogy a barátom legyen, még el tudnám képzelni, de a testi vonzalom teljesen ki van zárva. Mintha becsaptak volna, úgy éreztem magam. Aztán próbáltam győzködni magam, hogy nem olyan fontos a külső, hogy a múltkori írásomban is azt mondtam, hogy bárkit meg lehessen tudni ölelni. Igen. Egy dolog elmondani, és egy dolog megtenni. Megölelném, de az már nem olyan, mint ahogyan egy férfit ölelnék. Sajnálom, nagyon sajnálom, mert olyan szép volt minden, de csak egy buborék volt az egész. Úgy látszik pontosan, ez kell nekem. Annyi mindenre kell összpontosítsak, fel is fogadtam, hogy nem beszélgetek senkivel többet. Csak összezavarom magam.

A fiaimra kell összpontosítsak, meg arra, hogy miután befejezem az iskolákat, munkát keressek magamnak. Nagyon sok tenni valóm van, ideje elindulnom az utamon. Tudom, a legnagyobb hibám az, hogy még mindig visszatekintgetek. De ennek is kell valami értelme legyen. Talán az, hogy lassan már úgy tudok a régi dolgaimról beszélni, vagy emlékezni, hogy már nem fáj. Nem annyira. Barátné azt mondja, át kell írni a múltat. Még nem tudom, ha át akarom írni, de a jövőt azt már boldognak tervezem. A mindennapok a legfontosabbak. Néha csak elcsodálkozom, hogy milyen üzeneteket kapok az élettől. Van egy fiú. Nekem ő még fiú, hiszen tizenévesen tanítottam, de ma már kész, meglett férfi. 29 éves. Istenem, hogy telik az idő. Nevezzük Tillának. Tilla amikor még gyerek, vagy inkább kamaszodó gyerek volt, akkor is nagyon kedves volt a szívemnek. Az a fajta ember, akivel nagyon jó ki tudok jönni. Hihetetlen, hogy milyen értelmes ember, néha úgy érzem bizonyos dolgokat sokkal tisztábban, lát, mint én. A napokban találkoztam vele. Mindig megöleljük egymást. Barátok vagyunk, már régebben megengedtem, hogy tegezzen.

-Szia Tilla, hogy vagy?

-Köszönöm jól vagyok.

Volt idő, amikor egymásnak különböző kazettákat, könyveket adtunk, csak tíz perces beszélgetéseink órákra nyúltak el.

-Meditálsz mostanában?

-Nem, ritkábban, de próbálok a MOSTnak élni. Figyelek. Kifele és befele. Érdekes dolgokat fedezek fel néha.

Az óta is bennem van ez a pár szó, és nem hagy nyugodni. Figyelek kifele és befelé.

Talán ezt kéne én is, megtanuljam. Odafigyelni a gondolataimra. Annyi felesleges gondolat kering bennem néha, hogy teljesen elfáraszt, és elmaradnak az igazi alapvető dolgok. Meg kellene tanulnom szelektálni. Boszi azt mondja, hogy nem tudom beosztani a napom, és igaza van. Valahogy elfolynak sokszor az értékes órák, és én csak azt érzem, hogy semmit nem tettem. Vagy legalábbis nem fontosat.

A „Mennyei Prófécia” egyike a kedvenc könyveimnek. A legutolsó lapokon írja azt, az író, hogy minden egyes találkozásnak üzenete van. Még akkor is, ha nem vesszük észre, még akkor is, ha nem érezzük, mindketten üzenünk valamit egymás számára. Lehet, hogy nagyon fontosat, lehet, hogy csak kevésbé fontosat, de mindenképpen valamilyen szinten hatással vagyunk egymásra. Én hiszek ebben. Másképpen mivel magyarázható az, hogy néha egy pillantás, vagy egyetlen kézfogás évekig elkísér, és fontosabbnak érzem néha, mint akár egy hosszú kapcsolatot. Ezt nem tudom magyarázni. Ez csak van, egyszerűen elfogadom, de nem tudok magyarázatot adni rá.