Kell álmodni, az élethez tartozik. Mindenki másról álmodozik.

Az én álmom, hogy Kincsem egyetemet végezzen és nagyon jó munkát találjon, hogy boldog és kiegyensúlyozott emberré váljon.

Az én álmom az, hogy Okoskám a jó útra térjen és ezért mindennap Istent kérem, hogy küldjön neki valakit, aki jobban tud rá hatni mint én, mert rám már nem hallgat. Szeretném, ha végre nekifogna a feladatainak, ha tanulna, és ő is valami olyat találna az életben, amit örömmel tud végezni. Okoskám is tudna egyetemet végezni, de nem tudom, ha így tanul, mi lesz vele? Nem engedi meg nekem, hogy tanítsam.

Itt járt az exem. Minden dühét megint rám szórta és a gyerekre. Mindenért én vagyok a hibás. Még a barátnőm is ezt mondta, hogy nekem fontosabbak a férfiak, hogy hagyjam a számítógépet, és a gyerekemmel foglalkozzam. Nem tudom, miért gondolja ezt, de ezután neki sem mondom el a gondolataimat. Már nagyon régen nem voltam úgy egy férfivel, mint egy nő. Nem ölelt, nem csókolt senki. Ha néha beszélgettem ezzel azzal, az semmit nem jelent. Lehet, hogy mégis még erről is le kell tennem, mert nincsen most jogom arra, hogy néha magammal is foglalkozzam. Ide is kevesebbet írok. Találtam munkát. Nem az amire vágytam, de egyelőre be kel érnem ezzel. Egy biztosítási társaságnál dolgozom. nagyon kel hajtani azért a pénzért. Meg tudom csinálni, de azért nem adom fel az álmaim.

Még mindig álmodom, pedig mostanában semmi sem úgy sikerült ahogyan szerettem volna. Tudom, tudom, valahol elrontottam. Azon leszek, hogy a következő posztban csupa jó dolgokat meséljek neked. 

Addig is minden jót NEKED!!