Van az asztrológiában egy érdekes fogalom, mégpedig az, hogy az időnek van minősége, ami meghatározza, hogy a dolgok hogyan alakulnak. Nem mindegy, hogy valamit mikor kezdünk, el vagy éppen mikor fejezünk be, mert minden pillanat más végkifejlethez vezet. Mint mondjuk, amikor egy labda száguld feléd, és te ott állsz az útjában… Máshová érkezik, ha máskor ütöd vissza (vagy ha nem ütöd vissza).
Puding blogjáról másoltam le ezt az idézetet. Igen, mostanában sokat gondolkoztam azon, hogy nem találom a helyem. Kapaszkodókat keresek és görcsösen ragaszkodom hozzájuk, pedig nem, ezt nem kellene. Pé is lehet csak egy ilyen görcsös ragaszkodás. Annyira fáj, hogy nincs senki az életemben, hogy szinte két kézzel kapaszkodom belé. Elhitettem magammal, hogy jó vagyok nála, hogy kellek neki és azt hiszem, ez boldogsággal tölt el.
A tegnap amikor Okoskával veszekedtünk, egy percre kiléptem önmagamból. Láttam, ahogyan őrjöngeni kezdek, majd elveszem a konyhakést és a csuklómra teszem az élét. Erős késztetést éreztem, hogy elhúzzam és nézzem, ahogyan folyik a vér. Miért bántom annyit magam, miért rombolom a testem?
Ahogyan kívülről néztem, hogy folyik a vérem, hirtelen egy nagy nyugalom fogott el. Már nem gondoltam sem Pé-re, sem Okoskámra, sem arra hogy a meló nem elég, hogy nincs pénzem, hogy hogyan tovább. Hirtelen megállt az idő és egy nagy békesség ölelt körbe.
Én mindig, mindent elkésve ütök vissza. Halomban fekszik az önbizalmam, de már nem tudom, mit tegyek. Hülyeséget, hülyeségre halmozom, de ez sem vigasztal. Ki vagyok? Miért vagyok?
Mindenki azt mondja, menjek a gyámhatóságra és kérjem, hogy vegyék el tőlem Okoskát. Az eszem azt diktálja, hogy menj, eredj, mert mindenképpen ez a legjobb megoldás. Nem látod, csak játszik veled? Nem látod, hogy semmibe vesz, bármit is mondasz? Hidd el neki is jobb, ha egy szigorú felügyelet alatt van.
De a szívem vérzik, és nem, nem akarja elengedni. Úgy járok vele is, mint az ex-el. Mire megteszem, lehet már késő lesz.
Depresszióóóóóóóóóóóóóóó ez maradt meg nekem és hiába hessegettem, már csak úgy rám ragadt valahogyan. Pé azt mondta, hessel nem lehet madarat fogni. Én nem madarat, én… nem is tudom, már mit is akarok. Sír a lelkem, zokog. Jaj, milyen nyálas ez is. Elég, elég!!!!!!!!
