Nemrég hallgattam egy filmben ezt a mondást: Az ember életének délelőttjén, ami nagyon fontos dolog volt, lehet, hogy az élete délutánján már teljesen értékét veszíti. Hát való igaz. Az életem délelőttjén az volt a legfontosabb, hogy bizonyítsak, hogy gyűjtsek, hogy…

Légy önmagad, de mégis légy olyan amilyennek mások elvárják, hogy légy. Légy, légy, akkor, hogyan is légy? Mostanában összefutnak a fejem felett a hullámok, már lassan ez válik megszokottá, és a kevés szép pillanat az, ami furcsa, ami szinte hihetetlen. Imádkozom…