Légy önmagad, de mégis légy olyan amilyennek mások elvárják, hogy légy. Légy, légy, akkor, hogyan is légy?

Mostanában összefutnak a fejem felett a hullámok, már lassan ez válik megszokottá, és a kevés szép pillanat az, ami furcsa, ami szinte hihetetlen.

Imádkozom Istenhez, ezt teszem a nap minden szakában. Néha kérve, máskor könyörögve, de teszem, pedig mintha mostanában elhagyott volna. Aztán történik valami kis jó dolog, ettől megint felpezsdülök, de alig, hogy kinyílok, elmosolyodom magam, megint jön az árnyék, a zuhé.

Barátnőm rávezetett, mennyire buta voltam, elvakult Pé-vel kapcsolatosan. Az egész kapcsolat arról szólt, hogy én adtam és adtam és közben nem vettem észre, hogy közelről sem jelentem neki azt, amit szerettem volna.

Azt hiszem nem is szeretet, talán maradjunk a kedvelt kifejezésnél. Azok után, amit elmesélt magáról, nem is hiszem, hogy valaha szeretett volna valakit. Lehet, hogy ideig- óráig voltak fellángolásai, de ennyi.

Én meg, meg kell, tanuljam, hogy többet nem kapaszkodom, senkibe és semmibe. Amint el kezdek ragaszkodni valakihez, máris rosszul fordulnak a dolgok.

Pedig szerintem az élettársasra van beállítva, és csak természetes, hogy valakihez tartozzunk, valakit szeressünk. Vagy nem?

Mostanában sokat gondolok a regényemre. Be kell fejeznem, annyi mindent leírtam benne, valahogy formát kell, adjak neki és végre befejezzem. Vártam, hogy jóra forduljon az életem, vártam, hogy végső mondatként azt mondhassam, hogy minden jó, ha a vége jó. Hogy megtaláltam én is végre valahára a szerelmem és kösz jól vagyok, de nem, még nem mondhatom ezt el.

A tanítás sem jött össze, és csak magamra haragudhatok, mert én lőttem el. Ha egy nappal hamarabb adom be a doszárom, akkor lehet, hogy most sikerült volna, és lehet, hogy volna állásom.

Ez van, egyetlen biztos dolog van az életben, és az, az, hogy egyszer meg fogok halni.

Beszélgetek ezzel is azzal is, de semmi komoly. Cs. tetszene nekem, de néha nem tudom hova tenni. Attól tartok, vele is csak megismétlődik a Pé esete. Én írok, én szólok hozzá, és amikor kedve van rá, akkor még válaszol is. Nem, ezt nem fogom még egyszer megtenni. Ha látom, hogy nem olyan lelkes, hagyom a fenébe. Vagy valami csodásan alakul, vagy nem kell erőltetni. Ez van.

Templomban voltam ma, és imádkoztam, minden nap imádkozom. C. azt mondja, hogy nem imádkozom eleget, mert ha a nap minden percében imádkoznék, akkor, talán akkor lenne elég. Ahhoz meg remete kéne legyek, hogy csak imádkozzak. Én úgy vallom, hogy az is ima, ha elfohászkodom, egy könyörgöm, Uram segíts meg, vagy egy hálát mondok valamiért. Nem lehet mantraszerűen mondogatni a miatyánkot reggeltől estig. Vagyis lehet, de akkor semmi egyebet nem tudnék csinálni, azt a luxust meg nem engedhetem meg magamnak, hogy semmit nem csináljak. Inkább dolgozni szeretnék, mert ha dolgozom, nem gondolkozom annyit, akkor lefoglal az, amit éppen csinálok.

Hát igen. Három dolgot kértem Istentől ma.

1. Uram kérlek, adj csodát, és változtasd jóra a gyermekemet, hogy tanuljon szorgalmasan és viselkedjen normálisan velem szemben.
2. Kérlek, Uram adj nekem olyan munkahelyet, ahol olyan munkát végezhetek, amit szeretettel tudok végezni és meg legyek fizetve, és értékelve legyek.
3. Kérlek, Uram adj nekem egy olyan társat, aki benned hisz, aki elfogad és szeret, és akit én is ugyanúgy szeretni tudok.

Tudom Uram, hogy sokat kérek, de te is tudod, mostanában annyi szenvedés volt az életemben, hogy joggal kérhetem ezeket. Én kérek tőled Uram, de legyen meg a TE akaratod, mert te jobban tudod mi jó nekem, és bízom benne, hogy te is azt akarod, hogy én megtaláljam a lelkem boldogságát és békét, amit csak te veled tudok elképzelni Uram.

Miért van az Uram, hogy találkozom valakivel, és jól érzem magam és egy idő után már semmi sem olyan, mint amilyen kellene, legyen.

Pé-t még nem felejtettem el, de beszélgettem férfiakkal, és volt egy C, aki nagyon tetszett. Lehet, hogy kicsit belelovaltam magam az ábrándokba újra és megint elkövettem a hibát. Kötődni kezdek emberekhez, még mielőtt valami komoly kialakulna. Ez nagyon nem jó. Úgy hogy már kezdtem érezni, hogy ragaszkodom hozzá. Imádkoztam Istenhez, hogy adjon egy jelt, ha ő lesz az elkövetkező párom, akkor erősítse meg a kettőnk közti köteléket, ha pedig nem akkor szakítsa el teljesen, még mielőtt jobban fájna, még mielőtt igazán megszeretném. Igen, bár kicsit fájt (de inkább most fájón kicsit, mint később nagyon), megkaptam a jelt, küldtem üzenetet, amire nem válaszolt, és később felhívtam, amire szintén nem válaszolt. Ekkor kitöröltem a telefonszámát, és most már sehol sem fogom sem keresni, sem zaklatni. Mintha ugyanaz ismétlődne mint Pé-vel. De már nem fáj olyan nagyon, sőt megvigasztal az a tudat, hogy valahol egy ennél jobb, sokkal jobb ember vár rám. Istenem köszönöm neked a mindennapokat, kérlek erősíts meg és segíts nekem, hogy ne csüggedjek. Kérlek adj egy jó munkahelyet, ha már nem sikerült a tanügy, kérlek segíts, mert elfogyott a pénzem is, és most már igazán valami fogozkodó kell.