Ma újból kitettem a pontot. Nem örvendek neki, mert az ember úgy van vele, hogy még adjunk egy esélyt, még hagyjunk egy ablakot nyitva vagy ajtót, ha vissza akar jönni, ne kelljen, zörgessen, de most már tudom, hogy ez nem a megoldás, aki elmegy, azt engedni kell és nem visszavárni,…

igen, ő az én példaképem. Bár nem tudom, ha meg tudnám azt tenni amit ő egész életében megtett, de tudom, hogy ő az az ember aki mindenkivel önzetlen tudott lenni. Mint ahogy mi anyák önzetlenek vagyunk.   Ma nem vagyok pozitív, ma nem tudok az lenni. Sírni, üvölteni volna…