Ma újból kitettem a pontot. Nem örvendek neki, mert az ember úgy van vele, hogy még adjunk egy esélyt, még hagyjunk egy ablakot nyitva vagy ajtót, ha vissza akar jönni, ne kelljen, zörgessen, de most már tudom, hogy ez nem a megoldás, aki elmegy, azt engedni kell és nem visszavárni, visszahívni. Pár éve megismertem valakit, nevezzük Jénnek. Kialakult egy barátság szerelem, nem is tudom mi. Talán nem is volt az az igazi szerelem, de volt kémia, vonzódás és hát tudod, elindult egy kapcsolat. Ha az ember odafigyel a jelekre és szavakra sok mindent kiolvas belőle. Jó, járjunk, de még nem mutass be a fiaidnak, mert nem akarom, hogy kötődjenek hozzám, mert ha elválunk, akkor fájdalmas lesz nekik. Persze, milyen előzékeny, mondhatnád, hiszen gondol a gyerekeim lelkivilágára, de azt is mondhatnád, hogy ezek szerint nincsenek hosszú távú terveid velem? Persze, hogy a második az ütős, hiszen akkor én 42 ő meg 35 volt, és elárulta, hogy egyetlen bánata, hogy nincsenek saját gyerekei.

• Legyünk együtt, de ha valamelyikünknek bejön egy más, akkor elBucsuzunk egymástól.

Erre a mondatra nem tudtam válaszolni, annyira szíven ütött, kellett egy hét, hogy megemésszem, és akkor szépen elbúcsúztam tőle. Ok, barátok megmaradhatunk, de én nem tudok úgy benne lenni egy kapcsolatba, hogy ma esetleg van holnap nem biztos. Mi lesz, ha közben nagyon beléd szeretek és nem akarom, hogy elváljunk? Azt is megértette a józan paraszti eszem, hogy persze, hogy egy 35 éves férfi még gyerekre vágyik, de akkor én miért vagyok a képbe, hiszen ő jött ő akart, ő mondta, hogy neki az idősebbek a vonzóak. Azóta is, amikor ezt hallom, ezt a mondatot, menekülök. Ha már ő úgy gondol rám, hogy idősebb vagyok, az már rejtetten azt jelenti, hogy zavarja. Egyszóval elküldtem. Nem tetszett, mert nem éppen így akarta, de egy idő után megint beszélgettünk. Már csak, mint barátok. Aztán összehoztam egy fiatalabb ismerősömmel, akivel úgy nézett ki, hogy találni is fognak, már megvette a gyűrűket is. Én mindaz mellett, hogy még fájt, amit mondott, örvendtem neki, legalább ő boldog. Aztán mégsem jött össze, nem tudom és nem is karom boncolgatni mi volt a gond, elváltak utjai és a lány később férjhez ment máshoz. Én meg babusgattam és bátorítottam. Az évek teltek és a nők nem álltak meg mellette, ma is facér és vénlegény. Pedig nem csúnya és nem is buta. Okos és humora van és tudok, tudtam vele beszélni sokszor. Az idén már negyvenet is elmúlta és még mindig nincs se gyermek se család, de még egy nő se mellette. Néha arra gondoltam, ha az óta együtt vagyunk, talán mindketten boldogok vagyunk, talán már összerázódtunk volna és… de tudom, hogy ez csak áltatás. Nem akartam úgy élni, hogy én legyek a hibás, amiért neki valami nem sikerült. Aztán hát persze, hogy nekem sírja el magát megint és megint hosszasan beszélgetünk. Mivel nekem sincs senki, nekem is jó, ha néha beszélünk. Karácsonykor azonban nagyon le volt törve, egyedül lenni ünnepekkor nem is csoda. Én dolgoztam, felhívott, de nem volt jó ötlet, én boldog voltam, hogy beszélgetünk, viccelődtem kedves voltam, ő meg tele tüskékkel, végül sikerült egymást megsérteni. Pár hónap némaság után csak én voltam, aki újból írtam, hogy azért ez nem fer, hogy a barátok ne beszélgessenek. Kiderült, állítása szerint, hogy én voltam, aki félreértette a dolgokat, és nincs, amiért én haragudjak. Jó elfogadtam ezt is, mert hiányzott nekem. Készültem haza külföldről, ő is, mert közben ő is elment dolgozni kifele, kérdezte mikor jövök haza. Aztán semmi. Vártam, hogy azt mondja, kezdjük újra, vártam, hogy azt mondja, most már hiába várom a csodát, mert elmúltam negyven, és gyere, próbáljuk meg együtt, de e helyett azt mondta, hogy megunta, hogy nő nélkül legyen és eldöntötte, hogy kurvákhoz fog járni meg masszíroztatni fogja magát. Én megértettem az elkeseredését, mégis még én léptem újból, mondtam, hogy utazni fogok a városába és szeretném, ha találkoznánk.

• Nem lesz jó, mert elcsábítanálak.

Ez azt jelenti, hogy lefektet, mert nagyon kíván.

• Majd olyan helyen találkozunk, ahol nagyon sokan vannak
• Az nem jó, nem akarom, hogy lássanak veled, aztán jönnek a kérdések.

Megint megkaptam a kegyelemdöfést. Mi történik velem? Minden férfi körülöttem akarja a szexet, de ne lássanak együtt? Miért? Nincs se felesége se kedvese és nem akarja, hogy együtt lássanak? Mit mond majd a világ? Én nem hiszem, hogy szégyellnie kellene engem.

Ma kitettem a pontot. Kizártam az életemből véglegesen, még az ismerőseim közül is kitöröltem. Nincs szükségem olyan emberekre, akik tétováznak, akik nem állnak ki mellettem. Ha ő szégyell velem megjelenni, akkor én miért tartsam az ajtót nyitva. Az ember sajnos mindennap tanul. Most már értem miért van ő még most is egyedül. De ez már nem az én dolgom. Szomorú vagyok, de megkönnyebbülést is érzek egyúttal. Egyszerűsíteni kell mindent, amikor tanítottam a gyerekeknek (matematikát) mindig azt mondtam. Minél bonyolultabbnak látszik egy feladat, annál egyszerűbb a megoldása, csak nem kell kapkodni és nem kell stersszelni. Összeszeded a tudásodat és szépen legombolyítod akár a nagymama gomolyagját.