Olyan dejavu érzetem van, pedig semmi sem olyan, mint akkor. Behunyom a szemem és érzem, ahogyan átölel, ahogyan egy hullámon vagyunk. Ahogyan elengedem magam. Nincsenek fenntartások, görcsök, csak egyszerűen van és vagyok, és olyan jó. Nincsen nagy durranás, szikra, nincsen lángolás, de belefúrom arcom a blúzába és jó az illata, és meleg az ölelése, az érintés. Az érintésnek varázsa van.

Azt hiszem, amikor meghalok, odaátra csak ezeket az érzéseket fogom magammal vinni. Egy illat, egy csók, egy igazi nagy ölelést, egy mosolyt, egy boldog percet. Csak ezt.

Három napon keresztül itt volt nálam Zózsó. Nem láttam több, mint 18 éve. Igaz, volt egy-két levél elvétve, elküldtem neki a kicsik fényképét, amikor megszülettek de, elég szakadozva adtunk egymásról hírt. Semmit sem változott, és mégis. Érdekes ez az egész. Kicsit meghízott, de még az arca sem vénült, pedig eltelt 18 esztendő. Ez a három nap arra volt jó, hogy érezzük újból, hogy vannak dolgok, amik soha nem múlnak el. Ez egy igazi barátság. Amit nem teszek mindennap, sőt talán ebben az évben egyáltalán, az hogy ittam. Vörös bort ittunk, nem kicsit, de jól esett, és sokat, sokat beszélgettünk. Istenem milyen fantasztikus volt. Annyira jól éreztem magam, hogy észre se vettem, hogy éjjel három felé jár az idő. Az idő, az idő, ez az idő, amivel soha nem tudok úgy gazdálkodni, ahogyan szeretném. A fiúk elég pozitívan fogadták, élvezték a lezserségét, megköszönték az ajándékokat, és Okoskám még beszélgetett is vele elég hosszasan. Hát nem, ezt nem hagyhatta ki, ki kellett tapogassa érzékeny csápjaival, hogy mire képes, meddig mehet el vele. Kacagta, bírta nagyon Okoskámat. Kincsem, ő inkább visszahúzódott, de figyelte ő is. Ő nem olyan nyitott, de azért figyel. Néha belőtt egy-két félig ironikus, félig vicces megjegyzést. Ironikus, kicsit humoros, de ironikus. Na de Zózsó meg nem annyira, hanem jóval jobban, úgyhogy passzolta a labdát.

Lehet, a nyáron elmegyünk hozzá mi is. Mondtam neki, csak akkor tudunk este mi jókat dumálni, ha nap közbe őket jól kifárasztjuk.

És kacagott.

Ajaj, macskajaj. Tegnap ittam, ma meg nem találom a helyem. Nem vagyok szokva. És bűzlők a cigaretta szagtól. Hogy lehet ennyit szivarozni? Beletelik egy hét, amíg kiszellőzőm. De azért jó volt.

Kacagtam. Lehet, hogy az agyamra menne hosszútávon, de az a jó bennünk, hogy soha nem mászunk egymásra. Mindig tudjuk, mikor kell abba hagyni.

Nos kedves, nem tudom, mit értettél ebből, de semmi gond. Csak hangosan gondolkoztam. Lehet, hogy hülyének fogsz tartani, de komolyan gondolkozom azon, hogy a masztert pszichológiából tegyem le. Csak összefértessem a munkával meg a gyerekneveléssel. Eddig a munkába menekültem, most meg a tanulásba? Pedig nem úgy érzem, de te azt mondtad, hogy mindig csak menekülök. Zózsó azt mondta, hogy meglepődött azon, mennyit változtam. De előnyömre. Igen, én is érzem, hogy kezdem megtalálni a középpontomat.

Ajjaj, macskajaj, nem iszom többet, csak a következő találkozásunkkor. Már alig várom.