Elment a fiam, azt hittem jobb lesz így, de a szívem szakad meg. Otthon csak a baj a baj a baj. Ahogy hazaért pénzt kért az apjától aztán eltűnt vagy pár napra, mikor újból megjelent már be volt lőve, mintha nem lenne eszénél. Üvöltött az apjával és újból pénzt követelt. Az apja adott utoljára utána kirakta a házból, azt mondta többet ne kerüljön a szeme elé. Elment, nem tudom mit csinált, talán eljátszotta a pénzt, talán még drogot is vett a tény, hogy éjjel valamilyenkor elment a nagyfiamhoz. A nagyfiam a barátnője szüleinél van, mert onnan járnak iskolába, nyelvet tanulnak, amíg megkapják a diplomát. Mindenkit felkeltett ilyen állapotba és ott is úgy követelőzött, mintha neki minden alanyi jogon járna. A nagyfiam, hogy mentse a helyzetet odaadta neki a lakásom kulcsát egyetlen éjszakára. A lakás le van zárva, a füttés ki van kapcsolva, mert akkora költségekkel járt, hogy nem győztem fizetni. Persze másnap dehogy is volt esze ágában elköltözni, sőt még az új barátnőt is és a régi barátokat is odavitte. Azt nem meséltem neked, hogy a lakásomból már minden értéket eladott, de a lakást még nem tette teljesen tönkre. Az apja, mivel, hogy hibásnak érezte magát, hogy megint rám hárított mindent elment és ki akarta rakni a fiát a lakásomból. Persze nem ment ez olyan egyszerűen, mert ő azt mondja nem és nem. Ekkor cselhez folyamodott, elküldte vegyen magának valami ételt. Ez idő alatt lecserélte a zárat és el akart menni. A fiam megérkezett és látva, hogy ki van zárva felhívta az apját.

• Te szerencsétlen, elvágom a torkod.
• Köszönöm fiam, hogy ezt is megértem. Az anyádat már lekurváztad, már nem egyszer megfenyegetted, de most én lettem a soros.

Mégis megvárta, hogy beszéljen vele, hogy elmondja, ha nem akar senkire hallgatni, akkor felelősséget kell vállaljon a saját életéért. Erre beugrott az autóba és nem akart onnan kiszállni. Az apja annyira gyenge, hogy nem tudta megfogni és kiszedni onnan, hanem kihívta a rendőrséget. A rend örök meg vonták a vállukat és vakarták a fejüket. Egyszerűen képtelenség, hogy az ember a saját felnőtt gyerekétől kell, féljen.

Nem tudom hol aludt egész éjjel, valószínűleg a régi barátoknál, akik biztatják a hülyeségekre, de tulajdonképpen nem kell őt biztatni.

Én meg itt ülök és sírok, siratom az egész életemet. Nem most nem érdekel, hogy panaszkodom, hogy nem tudok felállni, most ülök a földön és kisírom magam. Az egész elrontott életemet. Tudom, hogy keménynek kell lennem, tudom, hogy el kell, engedjem, talán örökre elveszítem, de akkor is meg kell tennem. Mint anya teljesen csődöt mondtam. Nem akarok már többet harcolni. Se érte, se ellene se egyáltalán.