Nos, újból itt vagyok. Tele vagyok hírekkel és gondolatokkal, attól félek, felét se fogom tudni elmondani. De a legjobbal kezdem. Tudod ennek a blognak a címe az… Segítség Anya vagyok. Amikor elkezdtem írni nagyon el voltam keseredve, mert éppen válás után és a kamaszodó fiaimmal jócskán volt gondom és problémám, aminek csak elenyésző részét írtam ide le. Néha azt éreztem, hogy összedől velem a világ. Különösen a kisebbik fiammal voltak gondok, Okoskámmal, akinek iskola allergiája lett egy pár nagyon hülye, kretén tanár miatt. Most elnézést kellene kérnem, hogy a tanárembert ennek neveztem, de nem. Okkal mondtam, amit mondtam, hiszen saját tapasztalatomból beszélek. Valamikor én is tanár voltam és a lelkemben mindig is tanító leszek, de akik a fiammal megutáltatták az iskolarendszert, azok szégyene ennek a szakmának. Jól van, erről ennyit, nem akarom az energiámat arra pazarolni, hogy bárkit is szidjak, ez van elmúlt már. Amiről akarok beszélni az, hogy a fiam, az én gyönyörűséges, drága és okos fiam kezdett megváltozni. Három hónapra kiment Németországba dolgozni, és nemsokára jön hozzám, hogy velem lakjon, és itt dolgozzon ő is. Én nagyon remélem, hogy ezúttal a kapcsolatunk különösen meg fog változni. Hálát adok Istennek, hogy ezt is megérhettem. A másik az, hogy lejárt a szabadságom és gyönyörű volt, de erről majd bővebben írok… máskor. Dánia csodás volt, minden nagyon tetszett, de amikor visszaértem már alig vártam, hogy a hegyeimet lássam. Hát igen, Svájc az Svájc. Azt hiszem a jó Isten jó kedvében teremtette ezt a vidéket. Én legalábbis imádok itt lenni. Néha ugyan hiányoznak a barátaim és egy pár rokon, de nem annyira, hogy itt hagyjam ezt a csodálatos tájat. Ha meg a fiaim is velem lesznek, vagy legalábbis a közelemben és tudom, hogy jól vannak akkor meg is nyugszom. Igaz, még mindig egyedül vagyok, de már lassan hét éve, hogy elváltam és kezdem megszokni ezt az állapotot. Ahogyan a róka is mondta, nem lehet minden tökéletes.

És végül, amiről beszélni akarok, amíg el nem felejtem. Mostanában sokat gondolkodom, próbálok meditálni, bár azt mondják az igazi meditáció a gondolkodás elhagyása. Én örülök annak is, ha a gondolataim jó irányban haladnak, ha szép és kedves dolgokra tudok összpontosítani. Ma Jungról néztem egy sorozat filmet. Csodálatos ember volt, már több dolgot is olvastam róla, sokat hallom, hogy említik, de ma mélyebben megismertem az életét és tevékenységét. Egy kicsit Rudolf Steinerhez hasonlítom, sok közös dolog is van bennük, mindkettő a lélekkel foglalkozott és az emberekkel, meg azzal, hogyan tudnának segíteni az emberiségen és ezen belül az egyénnek. Az egyik inkább gyógyítással a másik tanítással foglalkozott.

Véleményem szerint négy féle ember van, vagyis négy csoportba lehet az embereket természetük szerint sorolni. 1 tanító, 2 gyógyító, 3 építő, 4 romboló. Nem azért írtam utolsónak a rombolót, mert azt kevesebbnek tartom, hanem csak. Azt gondolom, hogy mind a négy típus egyformán fontos. Az építő az, aki mindenfélét alkot, épít, felfedez, újít, a romboló az, aki lerombol régi dolgokat, olyan egy kicsit, mint a takarító. Lerombolja, majd eltakarítja a régi elavult dolgokat, hogy helyet csináljon az újnak. Persze ezt lehet így is nézni és úgy is. Jó, mert esetleg lehetőség van az új dolgokra, de rossz, mert lerombol, mondjuk régi hagyományokat, civilizációt, régi korokból fennmaradt értékeket. Egy ötödik csoportnak akartam írni a megőrzőket, de végül rájöttem, hogy ezeket a tanítókhoz sorolhatom, hiszen megőrzik a tudást az új kor számára. Nem csak az a tanító, aki előad, hanem aki másol, vagy éppen elrejti a romboló elől azt, amit ő értékesnek talál.