Akkora hülyeséget követtem el ma is. Megmondta, hogy délután megy a dr-nőhöz és ne hívjam, én mégis hívtam. Aztán visszahívott és jól letolt. Olyan dejavu érzetem volt.  Kell ez nekem? Mindig a második helyen legyek? Hiteget, azzal, hogy fontos vagyok neki, de én érzem, hogy nem eléggé. Valamiért azzal a nővel sem akarja befejezni. Van valami, ami még odaköti, és én nem tudom, mi lehet az? Lehet, hogy az a tény, hogy a nőnek pénze van? Vagy egyszerűen még mindig szereti? Valami van, de nem tudom, nem tudom mi az.

Semmit nem jelent az, hogy én mit érzek, semmit nem jelent, ha csak az egyiknek fontos. Ez az egész élet tele van hazugságokkal, mindenki azt mondja, hogy fogadjam el, hogy harcoljak érte. De miért is harcoljak? Azért, hogy legyen egy olyan pasim, egy olyan társam, aki lehet velem is ugyanezt megteszi? Nem tudom, hogy megérné-e? Nem tudom. Ültem a parkban és néztem a vizet, akkora harmónia, nyugalommal működik ez a természet, és mégis, mi van velem? Miért csak a fájdalmat választom ki belőle? Nem akartam csak azt, hogy legyen valakim. Valaki, aki felvállal engem úgy, ahogy vagyok.

Nem akarok semmit és senkit, nem keresek többet senkit. Azt hittem te vagy, és hevesen dobogni kezdett a szívem, azt hittem végre rád találtam. De ha te lettél volna, akkor te is ugyanúgy éreztél volna. Nem, nem lehet, hogy te voltál, egyszerűen nem hiszem el. Ez is csak egy olyan illúzió, mint a többi.  Mi van, ha az egész élet csak egy illúzió?

Adok neki időt, időt a döntésre. Azt mondogatom magamról mindig, hogy türelmetlen vagyok. De most adok magamnak és neki is időt. Kivárom türelemmel. 7x7 napot fogok várni rá. Ha holnaptól kezdjük el, akkor az azt jelenti, hogy június 18áig türelemmel fogok várni. Nem telefonálok többet rá, ha hív beszélgetünk, ha nem akkor nem, de várok. Várom, hogy megoldja a gondját, problémáját, ahogyan mondja. Azt mondta, hogy nem jó neki az a kapcsolat, és véget akar vetni az egésznek. Nos, én várok türelemmel. Ha ez idő alatt nem mozdul előre, ha nem tudja befejezni, akkor az azt fogja jelenteni, hogy nem is akarja. Akkor bezárom előtte a szívem. Bármennyire is fog fájni, ha darabokra hull is, akkor is. Hétszer hét napot adok neki és magamnak. Ez megmutatja az igazi megoldást. És most nekifogok és megírom a céljaimat. Túl sok ideje állok egy helyben, valamerre el kell indulnom, érzem.

Nem tudom, miért van mindez, miért kellett megismernem őt, ha nem lehetünk együtt? Talán azért, hogy inspiráljon egy regény megírására? Már van is egy pár ötletem, ÜVEGSZERELEM. Mondjuk, ez lenne a címe. Igen lehet, hogy ezért van minden. Vagy kitudja?