Hiszek benned Uram, mégis sokszor kételkedem, mert előjönnek a félelmeim, mert tudni akarom, biztos akarok lenni mindenbe. Pedig semmi sem biztos, mint ahogy az se biztos, hogy a holnap megérkezik. Lehet igen, lehet nem. Azt mondta a Mester is, hogy engedjem magam el, és ne stresszeljek, és én mégis idegesítem magam. Kértem az urat, hogy segítsen. Nem jött össze az a munka, de még semmi sincs veszve, ellenben annyi más dolog jött össze, hogy magam is meglepődtem. Eladtam három képemet, és egyet félre tetettek. Angol barátommal beszélgetve, ő is rendelt két nagy képet, ár nem számít. De persze nem leszek azért pofátlan vele sem, érzem, hogy segíteni akar. Lehet, hogy ezt kell tennem. Szeretek rajzolni, szeretem a színeket, a fejemben van már hetek óta egy pár téma, meg kéne fessem. Majdnemszerető is megihletet egy témával, azt is meg fogom festeni. De azt hiszem, azt megtartom magamnak. Angol barátom arra biztat, tegyem fel a nettre a képeket, mert sokan érdeklődnek és más is ezt teszi. Én tudom, hogy semmi sem indul be csak úgy, de ha elindulok és bízom benned Uram, akkor csak jó lehet belőle. Még olyat is mondott, hogy menjek ki Londonba egy kiállításra. Nem is lenne rossz de, most nem gondolhatok erre. Talán év vége felé? Miért is ne? Addig jön ő, találkozunk és meg tudjuk beszélni a részleteket. Ki alakul, érzem, hogy valami elindult, valami csak lesz az én életemmel is. Aláírtam a papírokat, hogy exem is megnyugodjon. Aláírtam, hogy nem kérek tőle semmit a gyerekekért. Tudom, hogy így jobb, lehet, így többet ad, magától, mintha kikényszeríteném. Azért kuncogtam magamban, amikor Pótanya oda olvasott neki. Verte előtte a száját, hogy úgy na, szabaduljon meg teljesen tőlünk, hogy ne legyen semmilyen gondja.

Nem szóltam semmit, minek, úgyis mindegy, de azért élveztem, hogy odadörgölték neki. Olyan érdekes ez az apa szerep egyesek szemében. Ha elválik az asszonytól, akkor már a gyerekek sem érdeklik. Most aztán kimutatta a foga fehérjét, és nem nekem, mert nekem már semmi olyat nem tud mondani, amit ne tudnék, csak hát kifelé mindig mást mutatott. Ok, nézzétek, én csodás apa vagyok, hiszen segítek a feleségemnek, és rendezem én is a gyerekeket. De az egész olyan mintha szívességet tenne nekem. Na de nem ér már fel ez hozzám. Hogy mondják erre? Szamárbőgés nem hallatszik a mennybe?