Boldog kellene legyek. Lejártak a vizsgáim, mindegyik jól sikerült, és hát igen. Nincs aki, megdicsérjen, így magamat dicsérem. Ügyes vagy és megveregetem a vállam. Ha mindent így el lehetne intézni, milyen egyszerű is lenne. Levelezni kezdtem egy úriemberrel. Még nem adtam neki nevet, mert még nem tudom, hogy minek nevezzem, de ha jobban megismerem, akkor esetleg. Nem, ez nem olyan, majd lesz belőle egy éjszakás kaland, nem, ezt előre le is szögeztük, hogy csak beszélgetés, na meg levelezés. De minek kell nekem levelezni? Egyáltalán mire jó ez nekem? Még nem tudom, de mit árthat, legfeljebb, ha unni fogom, akkor hamar lezárom. Arra gondolok, hogy ez már nem az első ilyen eset. Volt már olyan haverem, akivel több, mint fél évig leveleztünk, aztán valahogy megszűnt. Amikor érezni kezdtem, hogy hazugságokat font bele a mondandójába akkor befejeztem az írást. Abban azonban ez egyedi, hiszen az érdekes benne, hogy semmit nem várok tőle. Beszélgettem Boszival. Régen volt, hogy mi ketten egy jót beszélgettünk. Ebben a rohanó világban az embernek még a barátokra sem mindig telik. Boszi más, mint a többi barátnőm. Vele minden olyanról lehet beszélni, amiről mással nem. Ő nem botránkozik meg, ha esetleg elmesélek olyan sztorikat is, mint amit átéltem Majdnemszeretővel. Igaz, annyit mondott, hogy jó, hogy nem jártam meg rosszabbul, de aztán nevetett.
- Biztosan szükséged volt egy ilyen fajta szexre is.
- Gondolod?
- Igen, mert ha nem, nem vonzottad volna be.
- Na és akkor miért nem tudtam élvezni?
- Mert rettegtél. Valahol a tudat alatt érezted, hogy nem vagy jó kislány, és begörcsöltél ettől.
Vele aztán mindenről lehet beszélni. Tabuk nélkül. Nem az a fajta, aki ítélkezik, csak egyszerűen meghallgat, és elmondja a véleményét, de nem úgy, hogy utána rosszul érezd magad. Sok mindenen átment már ő is.
- Na és mi van veled mostanság? Hogy állsz a szerelemmel kicsi Virág?
- A szerelemmel sehogy, néha már az, az érzésem, hogy mintha elkerülne. Lehet, hogy többet nem leszek már szerelmes?
Kacag, és közben hátraveti a fejét, vörös hajtincsei csak úgy lebegnek rakoncátlanul.
- Soha se mond, hogy soha, mert nem tudhatod, mit hoz a holnap.
- Tudod Boszi, hiányzik a szívemből az érzés. Szeretnék szerelmes lenni, de annyi csalódást már begyűjtöttem a szívembe, hogy már nem tudok hinni se. Mintha falakkal venném körbe magam.
- Szerezz magadnak egy jó szeretőt, és ne gondolj a szerelemre. Miért nem hívod fel Malackát, őt aztán bármikor hívhatod, mert jönne, szívesen.
- Mert nem kívánom őt, mint ahogy mást se az ismerősök közül. Az érintés hiányzik, na jó a szex is, de nem akárhogy és akármi. Meg aztán pénzem sincs. Valami jó meló kéne, vagy valami, ami pénzt hoz.
- Keress magadnak egy gazdag szeretőt, és akkor megoldódik minden. Pénzed is lesz meg szex is.
- HÁÁÁÁt nem is volna rossz. Nem tudom. Mostanában mind olyanokkal ismerkedem, meg akiknek nincs pénzük. Na meg fiatalabbak, mint én.
- Az nem baj, ha fiatalabb.
- Hát igen, de valahogy nem vonzanak úgy. Jobban szeretem az én korosztályomat, vagy ha kicsit idősebb.
- Túl sokat válogatsz. Próbálj ki egy fiatalabbat is. Hátha azzal jobban fogod érezni magad.
Sokáig beszélgettünk. Nemcsak a szexről, mindenről. Olyan fesztelenül, olyan szabadon tudok vele beszélni. Valahogy vele nem érzem, hogy vannak tabuk, vannak határok. Szeretem őt, a vadságával, a merészségével, a semmit nem veszek túl komolyan természetével. Talán én is ilyenné kéne, váljak, talán akkor könnyebbnek érezném az életet is.
Aztán hazafelé átgondoltam a dolgaimat. Most, hogy sikerültek a vizsgáim, a következő vizsgára kell, koncentráljak. Mondtam már, hogy két iskolát járok? Egy főiskolát meg egy tehnikumot. Nos az idén befejezem mindkettőt, de egy kicsit húzós, úgy anyagilag, mint fizikailag. Nem baj, meglesz, és akkor csak örvendeni fogok neki. Most pedig megyek és megírom a tervemet a jövő hétre. Ha tervet írok, valahogy rendszerezettebbek a dolgaim, és jobban haladok. Érzem, hogy kialakul minden. Ma elvittem Mister Nagymenőt a buliba. Megkért, hogy vigyem el a kocsival. Elvittem. Megemlítette, hogy nőt hoznak neki. Magamban mosolyogtam. Csak nem gondolja, hogy féltékeny leszek. Hihetetlen, hogy mennyire közömbösen hagy. Az idő mindent megold, mondogatja Ferkó is. Nos igaza van, az idő mindent megold. De az is igaz, hogy Ferkó olyasmiben reménykedik, amit az idő sem fog megoldani. De majd megoldja másképp. És úgy is jó lesz, mert jó kell legyen.