Kösz jól vagyok. Még szerencse, hogy
Elengedem a tegnapot és nem várom a holnapot, úgyis megérkezik, csak rácsodálkozom a mai napra ami már amúgy múlóban van. Fázom. Jéghideg kezem, lábam, mert nem tudom hová odadugni, nem tudom hová odabújni, mint cica amikor annyira dorombolhatnékja. Ez az én hibám tudom, szeretek dorombolni, szeretem ha simogatnak, ha simogathatok, de kéretlen nem kell senkinek, meg aztán ha kérik még hagyján, de amikor már követelik, akkor meg a szőr a hátamon feláll, és fújok, mérgesen fújok. Láttatok ideges macskát? Hát nem egészen szép látvány. Ma bent vagyok a marketben és végzem a dolgom, még szeretem is amit csinálok, amikor érkeznek az sms-ek. Szegény kis malackám, kinlódik nagyon az aranyos, csak baj, hogy már nem hat meg semmilyen szinten. Hónapok óta nem hallottam felőle, és most esélyért kuncsorog. Minek és kinek jó ez? Visszaírtam illedelmesen de kegyesen tudtára adva, hogy kész, itt már nincsen mit tenni. Most mondtam volna neki, hogy esélye az nem is volt soha? Sajnáltam volna megbántani, hiszen ő is egy ember, akármilyen mégis csak egy érző ember. Hogy malac, azért ő sem tehet, ilyen és kész, igy kell őt elfogadni. Azt hitte, amiért döl nála a pénz akkor mindent lehet, akkor csak egyet pattint és én már loholok utánna. Tizannyi pénzzel sem kéne, mert nem éri el a lelkemet.
Mostanában sokat elmélkedem, lehet hogy lassan meghibbanok? Az sem lenne baj, csak élvezni tudjam. Egyszerűen már nem is érdekel ki mit hisz rólam, ki hogyan lát engem, milyen színes üvegen keresztül, mert mindenkinek ott van az ellenző a szemében és vagy lát vagy nem, vagy egyeszerűen csak azt lát amit éppen akar. Na és min elmélkedtem? Na ez igazán érdekes. A szentháromságon elmélkedem. Kislány koromban sehogy sem tudtam megérteni azt, hogy hogy lehet valami egyszerre három és mégis csak egy oszthatatlan? Ma mintha megvilágosodtam volna. Mi volt ami hiányzott köztem és M. között? Hát éppen ez, a háromság, mert azért szentnek nem nevezném, nem tartom magam azért szentnek, róla meg különösképpen nem mondható, de tényleg, a háromság hiányzott. Mikor teljes a szerelem? Amikor megvan a háromság, amikor öszhangban kerül valamilyen szinten a test, a lélek és az eszme. Mert mondom én, mit ér, egy förgeteges szex, ha utánna még egy jó humorra sem vehető a partner? Olyan mint amikor a legjobb sütim után kiver a csömör. És mit ér egy fenséges beszélgetés érzelmek nélkül. Szimpla relaxáció, de még az sem egészen, talán csak színjáték. Azta milyen tök okos vagyok, hogy én mennyi mindent össze tudok hordani, és még el is hiszik mások nekem, hogy azta.......milyen golyó vagyok. Hát nem. Olyan mint egy jól megszervezett bemutató óra. De hol van belőle a lekesedés, hol van belőle az érzés? Mindenki megdicsér, és te mégis úgy érzed, hogy ez volt életed legszarabb napja. Mert valahol otthon hagytad a lelkedet, vagy a szívednek a belső kamráját megint magadra zártad. Ezért nem müködik annyi sok kapcsolat. Túl sok a játszma, túl sok a színészkedés, de ott van, mindenütt ott van, ott bújkál benned melletted és lassan felemészt. Mi emészt? Hát a félelem. Félek, hogyha meglátja az igazi mivoltomat akkor elárul, akkor cserbenhagy akkor már megint ezredszer is,.....és persze amitől félek azt be is vonzom. Már csak azért is, hogy utánna bológathassak, na úgye, naugye hogy igazam van, na úgye, hogy tök szar minden? Na ugye?
Amikor meg ott van a lelkesedés, és ott van az eszme, a felemelő szép gondolatok, akkor mi hiányzik? Hát igen, semmi sem tökéletes, mondta a róka, pedig néha milyen jól esne ha nem volna igaza. Ha egyszer csak rövid időre is mindhárom müködne. Akkor tudom nem lenne hideg a kezem és a lábam, mert az érintés.... az érintés megoldaná.
Nos kedvesseim értettek ebből valamit? Ha nem csak ne keseredjetek el, nem veletek van a baj. Nincs senkivel sem baj, csak ma egy ilyen hangulatom volt és van. Ahogyan mondtam, nem baj, ha a gödör alján üldögélsz, a lényeg az hogy élvezzed. Próbálgatom, igazán próbálgatom.........lehet, hogy holnapra összejön?