Van egy új barátom. Zöld szem. Gyönyörű nagy zöld szemei vannak. Netten ismerkedtünk meg, hol máshol. Kedves pasi, néha kicsit unalmas, de azért aranyos. Jó embernek tűnik, csak valahogy nem találja a helyét. Annyi ilyen barátom van, nem tudom, minek kellett őt is bevonzanom. Hiszek abba, hogy nincsenek véletlenek, de még nem tudtam rájönni, hogy milyen üzenete van a számomra, és nekem milyen feladatom van vele. Ma nagyon filozófus kedvemben voltam, így aztán elég sok mindent beadogattam neki. Remélem nem borítottam ki egészen. Egyszerű két kézi munkás, nem olvas, nem érdekli az ezótéria, de azért neki is vannak megérzései. Gondoltam felébresztem benne az alvó oroszlánt. Nem tudom, jól tettem-e?

Buliban voltam ma. E. barátnőm meghívott magához. A múltkor, amikor nálam járt beszélt nekem valakiről. Azt mondta, találnánk. Szeget ütött a fejembe. Honnan tudhatja valaki, egy kívülálló, hogy én kivel találnék, amikor néha még magam sem tudom eldönteni, hogy kivel találok és kivel nem? Azt mondta, magas barna, eddig stimmel, meg hogy hát anyagilag sem áll rosszul. Ez mind jól hangzik, de akkor sem biztos semmi. Ha a kémia nem működik, akkor mindennek lőttek. Mégis izgultam, amikor ma azt mondta, hogy ott lesz ő is a bulin. Sütöttem egy kis finomságot, hogy ne menjek üres kézzel. De nem tudom, hogy ízlett-e nekik, mert ugyan megették, nem mondtak semmit. Érdekes volt nagyon. Sokat beszélgettünk, és roppant érdekes dolgokról. Rég voltam ilyen társaságban. Ja, ő nem volt ott, nem jött el. Biztosan nem kell, hogy találkozzunk. Már nem izgatom ilyen dolgok miatt magam. Aki el kell érkezzen, az megérkezik, aki nem, az elmarad. Mindennek megvan a maga ideje. Három új emberkét ismertem meg, két pasit és egy csajt. Az egyik férfi, arról mesélt, hogyan bírta ki, hogy ötven napon keresztül ne egyen semmit. Én nem tudom, de fura ez az egész. Mostanában egyre inkább erről van szó. Csinoska barátnőm is azzal jött elő, hogy milyen hatással volt rá a böjt. Azelőtt tartottam én is egy nyolc napos vízkúrát, most meg jön ez az úriember és elmeséli a böjtös élményeit. Biztos, hogy ez nem a véletlen műve. Valami üzenet, valami jel a számomra, csak még nem tudom hová tenni.

Olyan vagyok, mint egy kis szivacs. Magamba szívom a tudást, az eseményeket, a beszédeket, aztán kiszortírozom magamnak a hasznos dolgokat. A többit, pedig elengedem. Valami forr, valami készülődik, ezt nagyon érzem. Jobban, mint a krízist, jobban, mint az állandó sápítozást. Az történik az ilyen beszélgetéseken, hogy mindenki okosabbnak akar tűnni, mint a másik. Egy darabig nagyon jó a labdapasszolás, ami ez esetben akár szócsatának, vagy szópasszolásnak is nevezhetünk, de aztán el kezdenek játszmázni. Ez már untat engem. Csak néztem, ahogyan mozog a szája, és éreztem, hogy mindjárt lefordulok a fotelből, annyira elfogott az álom. Szerencsére mosolygós barátnőm, viccesre vette a témát, amit aztán én is megfűszereztem, és el kezdtünk nevetni. Szeretek nevetni, viccelődni. Nem tudom, hosszú távon elviselni magam mellett az unalmas embereket. Valahogy fulladozom tőlük. Ez most nagyképűen hangzik, de így van. Szívesebben elnevetgélek egész nap egy öreg székellyel, akinek facsarós az észjárása, mint egy unalmas palival elbeszélgetni halálkomoly témákról.