Megismertem egy férfit, és elég kellemesen elcsevegtünk. Aztán kiderült, hogy hatvan éves, és ez valahogy elvette a varázsát, akár csak a Nahor esetében, amikor megláttam, hogy mennyire kövér. Nem kicsit kövér, hanem túlsúlyos, csupa háj. De nem kel aggódnom, hiszen nem is akar velem találkozgatni, úgyhogy ebből sem lett semmi. Már azon lepődnék meg, ha valamiből lenne is valami. Mintha elátkoztak volna. Nem szabad ilyeneket gondolnom, de mond meg te is, hol van az igazság ezen a földön? Egyesek egész életüket végig bulizzák, mások meg kétrét görnyedve végig gürizik. Engem nem is az bánt, hogy dolgoznom kell, csak olyan egyedül érzem magam. Szeretném, ha itt volna mellettem valaki, akivel mindent meg tudok beszélni, akivel össze lehetne bújni. Esténként borozni, és szerelmeskedni, utána meg jókat beszélgetni, és végül a karjaiban elaludni. Melegséget, szeretetet szeretnék magam körül.

Kérj és megadatik-, mondja a mondás, de én mióta csak kérem, és megint kérem, és újból kérem, de még sehol semmi.

Nem érzem magam valami jól, azt hiszem, elmegyek és lefekszem. Holnap meg korábban kelek és megpróbálom bepótolni a mai napot. Ma nagyon anyátlan vagyok. Apropó Anya. Ma voltam nála, de tíz percet alig tudok kiülni nála. Unom az örökös siránkozásait, borzalmasan unalmas tud lenni, és lehúzó. Csak a rosszra tud összpontosítani, engem meg fáraszt ezzel a magatartással. Mondtam neki, hogy dolgozom, erre azt mondta, biztosan hazudok, csak azért mondom, hogy ő ne aggódjon.

Mit lehet erre mondani? Mindenki magából indul ki. Na, megyek lefeküdni.