Kell-e zsebpénzt adni a gyereknek? Sokan sokféle véleménnyel vannak. Én soha nem tudtam kezelni ezt a dolgot. Ugyanis arról van szó, hogy soha nem tudom mennyi az elég. Okoskámmal úgy vagyok, ha ma adok neki két lejt, holnap már három kell, ha holnap három lejt adtam, holnaputánra már ötöt fog kérni. De nem is az a baj, hogy kér, hanem követel. Egész nap semmit nem tesz a házban. A saját holmiját nem teszi rendbe, néha azért is veszekszünk, hogy az ő rendetlensége zavar engem. Most akkor ez mért akar tükör lenni? Én is rendetlen vagyok? Nagyon belefáradtam, folyton teszek, veszek, rakosgatom a dolgokat, és mégis úgy érzem, rendetlenség van körülöttem, rendetlenség van bennem. Eldöntöttem, nem mérgelődöm tovább, ha zavar a rendetlenség, amit magam után hagy, akkor nekifogok és elteszem helyette. Hapi azt mondta, olyan, mint egy elcsatangolt kiskutya, ha hazatér, nem ütlegelni kell, hanem szeretettel befogadni. Csak azért imádkozom, hogy legyen elég türelmem hozzá.

A tegnap reggel úgy indultam el munkába, hogy mondogattam magamban: Jól vagyok, jól érzem magam. Nem is volt baj délig, amikor felhívott Okoska osztályfőnöke. Akkor már, megfigyeltem magam, hogy a szívem gyorsabban kezdett verni és olyan ideges lettem. Amikor visszahívtam zúdultak a dolgok.

Hétvégén, az iskola bulin ő és még öt társa alkoholt fogyasztottak, és ezért le lesz húzva a magaviselet 6ra. Ha pedig a jövő szemeszterben is 6os lesz, akkor meg kell, ismételje az évet. És földrajz órán ki kellett rakni az óráról, mert zavarta a tanárnőt.

Nem is mondok semmit. Azt hiszem pánik rohamom volt, éreztem kiszökik a szívem a helyéről.

-Mély levegőt, mély levegőt, vegyél mély levegőt és lassan fújd ki. –mondogattam magamban, miközben úgy kezdtem fel-alá járkálni, mint a ketrecbe zárt oroszlán.

Rám tört megint az elkeseredés hulláma. Hapi megengedte, hogy amikor vészhelyzet van, felhívhassam. Úgy éreztem, most az van és felhívtam. Tíz percet beszélgettünk, de sikerült megnyugodnom. Annyira, hogy amikor hazajöttem nem szöktem neki a gyermekemnek és nem fojtottam meg, hanem leültem nyugodtan és elmondtam neki, hogy mi lett a következménye a hétvégi kiruccanásnak. Nem volt benne semmi bűntudat, semmi, na, ezt jól elszúrtam.

-         Ha továbbra is így fogsz viselkedni, a magaviseleted miatt fogsz osztályt ismételni.

-         Nem fogok.

Hapi okos értelmes ember, olyan jó tanácsokkal lát el, amilyent még soha senkitől nem kaptam. Mindig magamra voltam hagyatkozva, mert az Ex. Csak ahhoz értett, hogy brutálisan hogyan kell lerendezni a dolgokat. De nem számít, már nem veszem számba, hányszor verte meg nagyon a gyermekemet, nem akarok bűntudatot érezni azért, hogy nem tudtam megvédeni. Azt tudom, hogy soha, de soha nem engedem meg többet, hogy bárki is hozzá nyúljon a gyerekeimhez. Még attól is felháborodom, ha látom őket-kettőjüket verekedni.

-Nem védheted meg önmagától- mondta Hapi- ha ezt akarja megélni, akkor ezt kell hagyni. Neked csak azt kell megértetni vele, hogy mindig ott vagy mellette, de, hogy a te forrásaid is végesek, legyen szó anyagiakról, vagy akár az idegrendszeredről.

Csak hallgattam és éreztem, hogyan nyugszom meg. Nem tudok beletörődni, hogy ilyen gyerekem van, de kezdem érezni, hogy nem mindig csak rajtam múlik. Imádkozom érte, mindennap imádkozom érte, értük, mert Kincsemet sem felejtem ki. Szegény ő is szenved néha, csak ő nem akar engem terhelni. Próbál segíteni nekem, de látom, hogy az ő lelkében is zűrzavar van. Annyira lekötött Okoska mindennapi gondja, hogy nem is tudok sokszor rá figyelni.

Az én feladatom, hogy önmagamat hozzam rendbe, és erős legyek és egészséges, hogy dolgozni tudjak. Mindennap ételt kell, kitegyek az asztalra, mert fejlődésben vannak és szerencsére jó étvágyuk van. Úgy esznek, mint két farkas. Nekem, ha nincs erőm és egészségem, akkor nem tudok dolgozni. Ezért erőt kell, vegyek magamon, és ne engedjem meg, hogy ennyire lehúzzon a bánat. Nincs időm és erőm a bánatra. Imádkozom, hogy Isten megerősítse a lelkem. Nem tudok kemény kézzel lenni velük szemben, de azt be tudom tartani, hogy amit mondok, az úgy is van. Nem vitatkozom a kicsivel többet, hagyom, hogy üvöltsön, csapkodjon, a lényeg az, hogy én nyugodt maradjak. Nagyon követelőző, de meg kell, értse, hogy az van, ami van, és annyi van, amennyi van. Az én határaim is végesek.

Nagyon nehéz. Néha elmennék és elbujdosnék legszívesebben, de nem tehetem. Mindennap fel kell kelni és megküzdeni azt a napot. Közben meg mondogatom magamban, mintegy mantra, mint egy ima:

Jól vagyok, jól érzem magam.