Megint egy nap eltelt. Vasárnap. Volt idő, amikor szerettem a vasárnapokat. Ma nem szeretem, mert a vasárnap arról szól, hogy főzők, mosogatok, takarítok, mosok, és közben megpróbálok nem arra gondolni, hogy egyedül vagyok. Mármint úgy egyedül, hogy nincsen senki az életemben. Itt vannak nekem a gyerekek, de te nagyon hiányzol.

Mentem az úton és eszem bejutott a régmúlt.

Mindenkit becéznek valahogyan. Aki szeret az neveket ragaszt a szeretteinek, vagy a szeretőjének. Ez is egy fajta bizonyítéka a szeretetnek. Aki semmilyen nevet nem ad kedvesének az valószínűleg nem is szeret igazán. Van, aki azt mondja a kedvesének, hogy mókuskám, nyuszikám, bogaram, édesem, kincsem, szerelmem, pici habcsókom és még ki tudja mennyi minden.

Engem is becéztek, sokan. Még hercegnő is voltam valakinek. Jó érzés, ha valami szépet mondanak rád.

Amikor legelőszőr megláttalak csak álltam szótlanul és nem tudtam mit mondani. Mosolyogtam, de azt hiszem, még a mosolyom is olyan esetlen volt. Pedig tudtam kacérkodni, tudtam vonzó lenni, és hízelgő, vagy tartózkodó, de veled nem. Veled minden tudásom odalett. Csak álltam és bámultam rád, és nem tudtam megszólalni és mosolyogtam bénán. Te pedig odajöttél hozzám és felkértél táncolni. Úgy táncoltam szótlan, hozzád simulva perceken keresztül. Féltem megszólalni, mert arra gondoltam, akkor felébredek és eltűnsz előlem. Szerelem volt első látásra. Nem tudtam, te hogyan érzel, de nekem mámorító volt. Szálltam, akár egy madár.

Most pedig itt ülök, és azt hiszem, hogy szerelemes vagyok egy férfiben, akivel jókat tudtam beszélgetni, és közben nem veszem észre, hogy csak kapaszkodom. Annyira meg tudom alázni magam. Tudom, jól tudom, hogy az egész csak egy hazugság, és mégis kapaszkodom, kapaszkodom a semmibe. Pedig itt vannak a jelek. A jelek mindig ott vannak, és én mégsem veszem észre. Hát igen már csak ilyen vagyok. A jeleket meg kell látni, nem lehet csak úgy hanyagolni. A jelek meg azt mondják, hogy csak bohócot csinálok magamból, mert őt már egyáltalán nem érdekli az én személyiségem.

Igen, a kudarcokat tudni kell elfogadni.

Az én életem meg kudarcok sorozata. Lehet, hogy nem is vagyok jó egy párkapcsolatra, nem vagyok jó semmire?