Hallgatom a híreket, hogy mik vannak a Világban. Kavarog minden, a rossz kemény harcát folytatja egyre agresszívebben egyre erőteljesebben. Tudom, hogy nem lehet a szemünket behunyni és úgy tenni, mintha nem létezne.

De nem akarok úgy élni, hogy állandó rettegésben éljek, és csak erre összpontosítsak.

Kezdek helyre jönni, bár még nem mondom, hogy szupppper, de már nem fáj az, ha nem szólsz hozzám, sőt azon gondolkodom, hogy most perpill., mit is tudnék én mondani, ha beszólsz?

Hát azért, még bennem van az érzés, de süljed, a tudatalattim egyre mélyebb bugyrába kerül, és lassan olyanná válik emléked, mint a mozgó homok. Tudom, hogy ott van valahol mélyen, de már annyira belepte, hogy nem is gondolkozom felőle.

A bántásokat el kell engedni, a szép dolgokra, csak azokra emlékezni. Minden változik, kitudja, még hozhat szépet, ha lesz türelmem kivárni. A hitet, a hitet nem szabad elveszíteni. Hinni abba, hogy jobb idők is jönnek, amikor hálás lehetek minden pillanatért. Én már most el kezdtem gyakorolni.

Hálás vagyok azért, hogy azt tehetem, amit szeretek, hogy két nagyon szép gyerekem van, hogy egészségesek, hogy szerethetem őket. Hálát adok a mindennapokért, amiket ajándékban kapom Istentől. Hálát adok a sok apró csodáért, gerle dalért, a pergő esőért, amit úgy szeretek hallgatni, az álmokért, a reggeli ébredésért, a meleg paplanért, a betevő falatért és azért, hogy néha tudok mosolyogni.

Olvastam egyszer, hogy van, aki hálanaplót vezet. Mindennap beír valamit, amiért aznap hálás volt. Sokszor készültem, hogy én is írok ilyet, de nem volt bennem kitartás.

Julio Iglesiast hallgatom, és az jut eszemben, hogy nagyon szeretem. Először amikor hallottam őt énekelni nyolcadikos voltam. Nem is értettem mit énekel, nem is tudtam ki ő, de annyira tetszett a zenéje, hogy emlékszem el kezdtem sírni. Az óta is nagyon szeretem hallgatni őt. Olyan jó pasi, jó férfi, de a hangja az egyenesen mennyei.

No, kibeszéltem magam, de még mindig nem találom a boldogságomat. Pedig azt mondják, magamban kell keresni. Az utóbbi napokban sokat esett az eső. Szeretem a fáradt esők panaszát, engem valahogy megnyugtat, elandalít.

Ott van fent a Messengeren, de nem szól hozzám. Játszmázik, ez is azt bizonyítja, hogy nem vagyok fontos neki. Amikor valaki fontos lesz számunkra, akkor őszinték akarunk lenni, mindig vele lenni, minden percet arra használni ki, hogy halljuk a hangját, érezzük a lelkét. De amikor valaki nem annyira fontos, akkor el kezdünk játszani, mint a macska az egérrel. A macska is, ha igazán éhes, akkor nem játszik, akkor egyből lenyeli szegény egeret. Játszmázni csak jóllakottan fog.

No, mindegy, ez van, ezt kell szeretni, vagy nem szeretni. Lassan szoktatom magam le arról, hogy még rád gondoljak. Nem is baj, ha nem beszélgetünk, nem is baj, hamarabb felejtek.