Rég nem írtam magamról, és most sem fogok úgy, mint régen, aprólékosan és nagyon bőven. Nem vagyok meggyőződve, hogy bárkit is érdekel az én életem, de azért elmondok valamit. A változás megvolt. Lelkem kezd lecsitulni, már nem akarok mindenáron egy társat magamnak. Mi van, ha a sorsom nem erről kell, szóljon. Állítólag Isten megadta nekünk a szabad akaratot, azt tehetünk a kis ketrecünkön belül, amit akarunk. Lássuk csak mi is történt az utóbbi időkben velem? Az én Okocskám ha nem is sokat de változott, ellenben a köztünk levő viszony annyira elromlott, hogy nem tudom ha valaha lesz olyan jó, amilyennek szeretném. El kell fogadnom, hogy ez van, hiába akarom őt egyengetni bármerre, ellene szegül és még azért sem. Néha még vannak nagy kitöréseink, de már nem veszem annyira, szívre és azt is el kell, fogadjam, hogy joga van az életét úgy rontani el, ahogyan akarja. Lehet, hogy ő ezt a sorsot kell, megtapasztalja. Összesen őt iskolából tanácsolták el, most már magándiákként folytatja a tanulmányait, de már abba sem szolok bele, ha akarja, elvégzi, ha nem hát nem. Én belefáradtam érte is aggódni. Már az is nagy szó, hogy mostanában nem lop, kevesebbet hazudik, nem jön haza tök részegen és aránylag csendes, amikor nem borul ki. Ha ki szokott borulni az, akkor van ha megkérem takarítsa ki maga körül a szobát, és ha nincsen amit egyen, vagyis nem az van, amit ő szeret.

Lassan 17 éves, már nem tudom irányítani. Az apja meg, hát néha törődik vele máskor meg teljesen elzárkózik előle. Ami azonban jó, hogy rajzol, és elég szépen rajzol. De a kitartással és a türelemmel van a legnagyobb baj. Napokon át képes semmit csinálni. Filmet néz és ül az ágyban. Csak ha megéhezik, vagy vécére kell, menjen, kell fel. Én már nem szólók, úgyis csak magamat túrázom fel és idegesítem fel.

A férfiakról lemondtam, annyi szerencsétlen kapcsolatom volt, hogy már kezdem azt hinni, nincs is egy valamire való férfi. Vagyis ha van is elvétve, az nem az én társaságomra vágyik. Ez van, néha jobb az árral úszni, mint folyton szembe szegülni. -Na fost să fie- mondaná rá a román. Tanítok, és azt nagyon szeretem. Érzem, hogy a helyemen vagyok. A gyerekek sok örömet hoznak nekem. Újra és újra eszembe jut a volt oszim (akit soha ki nem állhattam, de akitől sokat tanultam) –gyerekek az élet apró örömökből tevődik össze és ezeket az apró örömöket tudni kell meglátni. Nos, én mostanában ezt teszem, figyelem az apró örömöket és tanulom értékelni. Mindennap hálát adok Istennek azért, hogy megajándékozott egy nappal és várom, hogy milyen csodát hoz nekem. Amikor valamiről teljesen lemondok akkor kapom meg akár egy ajándékot. A fiamról is sokáig csak rossz gondolataim voltak, mostanában meg azt figyelem, hogy mi a jó benne. Nagyon okos gyerek, olyan dolgokkal lep meg néha. Az egyik nap, amikor megint kiborultam, mert rendetlenség van a szobájukban, mert úgy érzem szélmalomharcot vívok velük, mert lehet, hogy egyéb dolgok is kimerítettek, azt mondja nekem.

-          Anya miért aggodalmaskodsz folyton, nem látod, hogy én nem vagyok rossz? Én jó vagyok, hiszen láthatod, most más barátaim vannak, eljárok deszkázni, az iskolában is mind csak 8-9eseket kapok, nyugodj meg, mert el fogom végezni az iskolát, és minden rendben lesz. Én nem vagyok egy gazember, miért látsz annak?

-          Én csak aggódom érted.

-          Ne tedd, minden a legnagyobb rendben lesz.

Akkor elgondolkoztam, miért is nem engedem el magamtól az aggodalmakat? Folyton azon töprengek hol rontottam el, hogyan kellett volna, csináljam. Hát nem mindegy már? A múlt az elmúlt, azon már nem lehet semmit változtatni, de a jelen az itt van, és én hiába aggódom, az ő életét lassan be kell, lássam, hogy nem úgy éli, meg ahogyan én szeretném. Készülök elmenni külföldre dolgozni. Lehet, ha távol leszek tőle, akkor letisztul bennem ez a sok ellentmondó érzés. Lehet, hogy akkor meg tudok bocsátani magamnak és neki az elszenvedett fájdalmakért. Igen ez lesz a legjobb megoldás. Néha el kell, távolodjunk a dolgoktól, hogy tisztábban lássuk a fát az erdőben. Talán ez lesz a megoldás. Így is úgy is el kell, menjek, az adósságaimat ideje rendbe hozni. Igen, az egész életemet ideje rendbe hozni.

Nagy utat tettem meg, most mégis egy újabb nagy út előtt állok. Hát ennyit most. Talán legközelebb csupa jó dolgokat fogok mesélni. Viszlát.