396. Várok
2014. június 06. írta: anyacska7

396. Várok

A legrosszabb dolog a várakozás. Összepakolva, mindent elrendezve magam után, útra készen állok és várok. Várom, hogy szóljon a telefon, hogy indulhatok és hová. Hová? Nem tudom, de épp ez a legjobb benne. Most kezdődik az új életem. gondolkoztál el, életedben, hányszor kezdted el újra és újra? Ma reggel különösen sok repülő haladt el fenn a magasban. Az Enola Gay-re gondoltam. Lehet, hogy barát, lehet, hogy ellenség. Most félnem kellene? Aztán megnyugtattam saját magam. Csak azt nem. A félelmet nem engedem a szívembe, még csak az árnyékát sem. Mi a legrosszabb ami megtörténhet? Az, hogy meghalok? Na és? A halál csak egy kapu egy új élet felé ami lehet, hogy jobb lesz mint ez. Csak ez a várakozás, ez a köztes állapot. Néha már idegesítő tud lenni. Türelem, türelem, mindennek megvan az okozata. Annyi, annyi jó dolog történik az életemben, hogy el sem tudom mondani. Befelé kezdtem menni. Talán még Istennel is találkozhatok? Vagy legalább az őrangyalommal :).

Nem gond, boldog vagyok, tele vagyok új tervekkel, új álmokkal és tudom, tudom, hogy a jó úton haladok. Hátra hagyok mindent ami már nem építi lelkem. nem könnyű, de megér egy próbát.

A bejegyzés trackback címe:

https://segitseganyavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr246282593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása