Rossz anya vagyok, ezt mondja rám Kincsem, és arra jöttem rá, hogy igaza van. A néninek ahol dolgozom, van egy szép háza. A gangon, a falon van egy nagy vászon, rajta színes festékkel egy csomó kéz lenyomata, kicsi, közepes, nagy, mindenféle. Amikor először jöttem nem értettem mi az, de ma már tudom, hogy a családtagok kézlenyomata, melléje írva mikor születtek és a nevük. A néninek nagy családja van, négy gyereke, egy rakás unoka és még két ükunoka is. Ma végig olvastam megint és az ötlött fel bennem, hogy egy kéz lenyomata hiányzik. A nénié. Erre meg a gondolatok tovább futkorásztak bennem és az jutott eszembe, hogy nagyon sok fényképen én sem szerepelek, mert legtöbbször vagy én fényképeztem, vagy egyszerűen nem voltam fontos. Lehet, hogy eltúlzom most a dolgokat, de mindig úgy éreztem, hogy én az ANYA vagyok a kötelesség, APA meg a szórakozás. És még csodálkozom, hogy a gyerekeim így viszonyulnak hozzám. Nem akarnak tőlem mást csak pénzt és teremtsem ki mindazt, ami kell, de már szórakozni nem velem akarnak. Lehet, hogy tényleg rossz anya vagyok? Elfelejtettem magamat szeretni, és a gyerekeim felé ez sugárzik, engem nem szeretni kell, tőlem csak elvárni a dolgokat. Most, amikor elváltam kezdem felfedezni magamban a jó dolgokat. Nyugodtabb vagyok, több türelmem van olyan dolgokhoz, amiket régebb egyenesen kerültem és hát igen, elkezdtem szeretni magam. A gyerekeim meg nem tudják hova tegyék ezt a változást. Mi az, hogy most egyszerre én is fontos vagyok. Nem rossz gyerekek ők, csak hát én rontottam el a dolgokat és most nagyon nehéz helyre hozni. Ez történik, amikor az ember csak az ösztöneire hallgat, amikor nincs, aki példát mutasson és megtanítson a leg alapvető dolgokra. Hallgatva Molnár V Jóska bácsit, arra jöttem rá miért is voltak fontosak régen az öregek. Nekik is nagyon fontos szerepük volt a családba. Talán majd az unokáimmal, ha lesz, rá alkalmam jobban fogok tudni bánni és sokkal többet tudok majd az ő kicsi lelkükkel foglalkozni. Ha már rossz anya vagyok, hátha egy kicsivel jobb nagymama leszek. De erre még várni kell és addig is készülök rá. Készülök rá lélekben és szellemileg. Imádkozom, hogy Isten adjon nekem addig is erőt és ép elmét, hogy valóban fontos lehessek az unokáimnak és a bennem levő szeretetet és tudást rájuk tudjam árasztani.