Tulajdonképpen én boldog vagyok. Amit kértem Istentől mindent megadott, és amit még nem adott meg azt is meg fogja, amikor ott lesz az ideje. Figyelem a világot. Jönnek a menekültek, nagy a riadalom, nagy az aggódás. De miért is aggódunk? Hogy sokan leszünk és nem lesz munkahelyünk, hogy a biztonságunk odalesz, hogy, hogy, hogy. Külön külön mindenkinek van némi igazsága, de gondolj csak bele, minél nagyobb a félelem a káosz, annál jobban örvend az ördög. Hiszen így is úgy is az lesz, amire számított, csupa negatív és rossz dolog. De vajon ez van? Vagy csak egy illúzió az egész. Van egy olyan mondás, miért aggódsz annyit a holnapért, hadd a holnapot, hogy aggódjon magáért. Igen kellenek intézkedések, kellenek törvények, bizonyára a honatyáknak is igazuk van. Én azonban hagyom, hogy aggodalmaskodjanak magukra. Ma eldöntöttem újból, hogy boldog vagyok. Hálát adok mindenért, amim van, és ami nem hozzám tartozik, azt elengedem. Beszélgettem Jocóval, most is az a régi duma. Nem tudom, mi van bennem, hogy minden férfi szeretne szexelni velem, de egyik sem akar komoly kapcsolatot. Ennyire vonzom a hülyéket? Most már úgy döntöttem, hogy ezt is lezárom. Minden régi kapcsolatomra lakatot teszek és elengedem. Már nem érdekel. Vagy jön az új, az igazi, a nagy szerelem, vagy sem. Én megyek előre és közben élvezem az életet. Mindennapjaimban vannak apró örömök. Egyszer az egyik tanárom azt mondta volt nekem, hogy az élet apró örömökből tevődik össze. Ezt ma azzal szeretném kiegészíteni, hogy ezeket az apró örömüket meg kell találni, észre kell venni és értékelni. Talán érdemes volna mindennap ráemlékezni, hogy mi is volt az aznapi apró öröm. A nénim ma vett nekem cseresznyét. Azért, mert tudta, hogy szeretem. És mindig megdicsér, ha valamit csinálok. Azt is mondta, hogy nagyon jól és finoman főzők. Az exem addig mondta, hogy rossz szakács vagyok, hogy el is hittem és nem is szerettem főzni. Most pedig imádok főzni és sütni. Hetente csinálok valami újdonságot, valami érdekességet. Ezek az apró örömök. Köszönöm neked Uram.