Annyiszor lejátszódott már ez a kép akár egy színházi darab és annyiszor élesen átélem, átszenvedem, pedig az egész olyan, mint egy mókuskerék. Ránéztem, és ahogy a számon kifért mondtam neki:
- Gyűlöllek, gyűlöllek, tűnjél már el az életemből. Elég volt már nem bírom, érted, elegem van belőled!
Kikiabálom, magam aztán elrohanok, és fel alá biciklizem a városban, közben potyognak a könnyeim és úgy érzem, nem bírom tovább. Nem lehet vele élni, annyira rendetlen, annyira nem érdekli, hogy másnak rosszat okoz, hogy ezt már nem lehet elviselni. Egyszerűen élősködik rajtam, a bátyán, az apján, mindenkin. Bármit mondok, semmi nem érdekli, magyarul mondva, mindenkit magasról leszar, csak azt csinálja, ami neki jó és kényelmes. Maga körül olyan mocsok és rendetlenség van, hogy néha már a hányinger környékez, és sajnos a közös részeket sem kíméli. A vécé olyan, hogy leírni nem lehet, tele van cigaretta cikkekkel és eldobott szeméttel, a szoba szintén, a konyhában minden edényt kivesz és összemocskol, majd oda teszi le ahova csak éri. Ezen kívül folyton követelődzik és csúnyán beszél velem.
Szégyellem kimondani, de néha jó volna, ha már vége lenne, nem tudom hogyan, talán ha elmenne tőlem és élné a maga világát. De nem tud élni, mert alapeleme az élősködés, ha én nem etetetem és engedem be a házamba mihez is kezdene, hiszen semmit nem csinál, jön, megy a barátokkal és éjszakázik és lumpol. Se dolgozni se tanulni nem akar, csak követelődzik. Annyiszor felfogadtam, hogy kiteszem az ajtón, de nem tudom megtenni. Belehasad a lelkem. Istenem, hogy tudtam idáig eljutni, hogy tudtam így elrontani? Én, aki mindenre találok, keresek megoldást most annyira tehetetlennek érzem magam. Úgy gyűlölöm ezért magam, annyira gyűlölöm, hogy szinte már belebetegszem. Elfáradtam, már nagyon elfáradtam. Egy egész életet átharcoltam, küzdöttem, hogy minden jó legyen, hogy elérjem a kitűzött célokat, most már elfáradtam, annyira elfáradtam. Valahol egy kis zugot, egy békeszigetet, már csak arra vágyom. Hagyatok békén, hagyatok magamnak meg, hagyatok lélegezni.
