416. a csoda
2015. szeptember 06. írta: anyacska7

416. a csoda

A vitéz társat keress, hát gondoltam írok neki, pedig tudtam más súlycsoportba tartozunk. Aztán lett egy beszélgetés és egy utolsó levél. Nem is akartam semmit tőle, mégis írtam. Néha arra gondolok akkor ezek üres körök, vagy egyáltalán mi értelme van? Lehet, hogy most nem tudom, de egyszer majd minden összeáll. Gondolataimat írtam le, lehet, hogy tetszett, lehet, hogy nem már nem várok semmilyen választ.

Na, igen…várom, hogy egy napon eljöjjön valaki és megszelídítsen. A gond csak az, hogy mindenki azt várja, hogy őt szelídítsék meg. Hol van már az az állatszelidítő? Lassan az egész olyan kezd lenni, mint egy nagy váróterem. Elárulok neked valamit. Fiatal koromban mindig attól féltem, hogy egy napon elmegy mellettem a nagy Ő, és én nem veszem észre időbe, mert az elvárásaimmal körülkerítettem magam. Mi van, ha az a csinos lány ott áll melletted és szerényen rád mosolyog, de te nem veszed észre, mert közben nagy a tömeg és ide-oda lökdösnek? Úgy jársz, mint a mesében a pap, aki arra várt, hogy Isten megszólítsa. Isten sokszor adott neki esélyt, csak ő nem akarta látni.

Szóval, egy idő óta már nem félek, hogy elveszítem, még mielőtt megtalálnám. Úgy élem minden napjaimat, hogy hálát adok mindenért és rácsodálkozom. Mindennap várom a csodát és a csoda ott van. Egy mosolyba, egy dalba, egy szóba. Az emberek csodálatosak, amikor annak látod őket. A csoda addig tart, amíg nincsenek elvárásaid. Nehéz ezt betartani, de nem lehetetlen. Ameddig nem skatulyázok be senkit, amíg nem várok viszonzást a mosolyomért, segítségemért, addig minden csodás. Tovább tudok lépni, meglátom az újabb csodát és táncol a lelkem. A zene és a tánc gyógyítja a lelket. Mindennap egy lázas készülődés a nagy találkozásra. Feldíszítem magam, hogyha jön, ne slamposan fogadjam. De nem csalódóm, ha vannak más találkozások. Hálás vagyok értük és élvezem a most hatalmát, amikor pedig búcsúzni kell, kinyitom két kezem, mint amikor madarat engedsz el. Menj, ha menned kell, repülj! És várom az új csodát, és várom. Tudom, hogy egy napon megérkezik, és akkor hiába tárom ki a kezem, nem fog tovább repülni. Hazaérkezett. Egyetlen biztos dolog van az életben. Az, hogy minden változik…jön…megy…van és elmúlik. Az öröm, a bánat, a csalódás, a szerelem, az élet. Minden elmúlik egyszer. De ameddig van, sok csodát tartogat, és kívánom, élj úgy, hogy ezek a csodák mindig rád találjanak. Én azt teszem.

A bejegyzés trackback címe:

https://segitseganyavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr947765206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása