Olvasgatok, böngészem a nettet, majd előveszek egy könyvet, könyvet a sok közül, és nem tudom, mit akarok? Amikor fiatalabb voltam, egyszer a szomszéd pasinak a könyveit nézve ledöbbentem. Szanaszét voltak dobálva az ágy mellett legalább húsz könyv, ha nem több.

Rám nézet és mosolygott

Nekem akkor a magas volt, mert én a rendes és naiv kicsi lány valóban csak egy könyvet olvastam egyszerre, aztán amikor azt befejeztem, akkor jöhetett a másik és másik. Most pedig nézem az ágyam fejénél felgyülemlő könyveket. Istenem, mekkora kupi! Rend és rendetlenség- Polc Alen, már legalább négy honapja olvasom, de a felénél még nem jutottam tovább. Aztán ott van a bátyustól elkunyerált misztikus könyv, amiben már nagyon sokszor beleolvastam, de jutottam vele valamire? Nem. Túl hosszú, túl komoly, túl érdekes de túl, túl, túl nem tudom? Ott virít, elöl a pénzes könyvem, mert mostanában pénzes problémáim vannak, mintha lassabban folydogálna, ezért elévettem a vonzás faktort, hogy még egyszer elolvassam, de tudod mit, csak halogatom. Aztán pár napja kölcsönkaptam a szexuális reflexológia és a multiorgazmus micsodát, amit ugyancsak szeretnék kiolvasni, mert beleolvastam és érdekes, nagyon érdekes, de minek? Minek akarok én most ilyen dolgokról olvasni, amikor nem erre kell fókuszáljak, amikor még szex sincs az életemben. Hát lehetne, ha nagyon akarnám, de csak sima szex, és arra valahogy most nem vágyom. És még ott van a Shakespeare Sonataja, amiből referátot kell, írjak, de úgy unom, és ott van a félbe maradt kozmetikus mindenkinek és hát tovább már nem is sorolom, még a Bibliámat kell elővegyem és akkor rakáson minden. Teszem, veszem magam, de csak olvasgatok, semmit be nem fejezek, Istenem milyen lehetetlen vagyok! Mit csináljak magammal? Vonuljak büntibe? Valami nagy gond van velem, hogy ennyire nem találom a helyem. A munka az oka, mert még mindig késik, és már kezd nagyon idegesíteni. Hol van a hitem, a nagy hitem? Miért nem bízom magamban és abban, hogy minden megoldódik? Talán, mert kicsit sok volt, kicsit kijutott mostanság. Rend, rend, rend. Minden reggel, amikor felkelek, ez van az eszembe, hogy valamiért nem tudok még mindig rendet teremteni az életemben. Pedig már nem kapaszkodom, már nem érdekel különösebben senki, már próbálom átélni a helyzetem, elengedni mindent, ami nem tartozik hozzám, és mégis. Mintha a nagy csodára várnék. De mikor? Mikor jön el a nagy csoda? Életem eddigi része úgy telt el, hogy vártam a nagy csodát, hogy nagyon akartam, hogy nagyon dolgoztam és azért is. Most már nem akarom annyira. Meg kell tanuljam, hogy ráhagyatkozom a Jóisten akaratára, hogy nem idegesítem magam, hogy engedem, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok velem, és élvezem minden perc varázsát. Nem görcsölni, nem stresszelni!!!

Ajaj milyen könnyű ezt kimondani. De csak kimondani.

A másik nagy próblémám az idő. Soha nem tudom beosztani az időmet úgy, hogy este azt mondjam, ma mindent el tudtam intézni, ma valóban ügyes voltam. Mi történik velem? Reggel eldöntöm, hogy mit teszek egész nap, de aztán egyszer csak azon veszem észre magam, hogy lemúlt a nap és én még a felét sem sikerült megoldanom annak, amit eldöntöttem. Egyszerűen nincs időérzékem. Az igazgatónő is már tudja, hogy nem tudok pontos lenni, egy negyed óra egy fél mire odaérek a megbeszélt találkánkhoz. Valami mindig közbejön és én, csak azon kapom magam, hogy hűha, elmúlt nagyon az IDŐ. Talán ha megint állami munkát végeznék, vagy pontos jelenésem kellene legyen. Nem tudom, de valamit sürgősen ki kell találjak, mert már engem kezd idegesíteni, hogy mennyire rendszertelen vagyok.