Hello, ismét itt vagyok. Rég volt amikor meséltem magamról. Jó rég. Annyi minden történt velem az óta, el se tudnám mondani. Változások kivül és belül, jól, rosszul. A kívül az, hogy eltelt már szinte egy év, kicsit meghíztam, aminek ugyan nem örvendek, de azért nem is csinálok belőle tragédiát. tudom, hogy le fogom adni, de hogy mikor...nem fontos. Volt egy barátom, de inkább ismerős, mert a barát szó kicsi sok rá. szerinte minél kövérebb vagyok, annál jobban szeret. Nos ez is egy nagy hazugság, és csak azért, hogy ő szeressen nem fogok még jobban elhízni, sőt le akarok adni. Senkit nem lehet szeretni azért, ha kövér vagy sovány, vagy jó teste van. Szexuálisan kívánni lehet, de szeretni nem. A szeretet nem erről szól. Szingli vagyok, ha ezt így lehet nevezni, de én nem nagyon szeretem ezt a szót. tulajdonképpen nem vagyok az, mert van két gyerekem, akikkel zajlik az élet, hol csendesen hol zajosan, de inkább az utóbbi. Közben megtanultam németül. Ha már ott dolgozom, akkor ez egy követelmény. És mit mondhatnék, most is járok iskolában. Már néha úgy érzem, hogy nevetséges. Annyi iskolát elvégezni, én lassan úgy vagyok az iskolákkal mint más a bélyegekkel. De nem azért, mert így akartam. Így alakult.

A belül az nagyobb változás, de erről nehezebben tudok beszélni. Már nem várom az igazit, elengedtem, ha jön jó, ha nem akkor majd a következő életemben. Elfogadom a mindennapok apró csodáit, és élvezem az életem. Érdekes, hogy még akkor is élvezem amikor sírok. Ki gondolta volna. Egyetlen bánatom a régi. Okoska most is olyan amilyen volt. Talán még rosszabb. De ebben se vagyok már biztos. Három ismétlés után elvégeztük a hetedik osztály, most már ott tartok, hogy megígérték meglesz a nyolcadik. Doszárt készítettem, és magán diákként tanul. Hogy mi lesz nyolcadik után? Nem tudom. Esze az volna, de azt hiszem drogozza magát, én meg semmit se tudok tenni. Sokat imádkozom, hogy Isten vegye a gondai alá. Kincsemet is nagyon féltem. Arany fiú, próbálja azt is pótolni nekem amit a másik nem, de ő is csak ember. Egyedül vannak amikor én kinn dolgozom. Attól félek, nehogy megviselje ez. Már megviselte, hiszen el kell tűrje hogy a kicsi után is ő tesz meg mindent. Na szóval, a belső változások...nem is tudom...talán majd máskor beszélek róluk.