Megint vasárnap, hányszor is volt már vasárnap és megint hétfő és kedd és aztán újra vasárnap.
Feldagadt az egész arca, a fogai fájtak, a régi fájdalom előjött. Akkor sem oldotta meg és most megint kínozta.
- Anya segíts, megbolondulok
Nem tudtam rajta segíteni. Svájc csak arra való, hogy dolgozni jöjjünk ide, de amikor beteg vagy akkor baj van. Haza kellett menjen. Itt még orvoshoz sem tudtam volna vinni, arról nem is beszélve, mennyibe került volna. Nekem a jó múltkorijában 2500 frankért akarták egyik fogamat megkezelni. Gyökérkezelés és tömés lett volna. Én is szenvedtem két hónapig, amíg haza tudtam utazni. Tele volt félelemmel, tudta, hogy ha elmegy nem biztos, hogy visszafogadom.
- Anya visszajöhetek?
- Igen, ha betartod, amit mondtam. Megcsináltatod a fogaidat, az útleveledet, és megadod apádnak a pénzt, amivel tartozol.
- Ok, úgy lesz.
Elvitte a pénzt is, amit már útközben elköltött, otthon az apjától is kikunyerált még és elment bulizni, mikor már nem maradt semmi pénze, újból jelentkezett az apjánál és elkezdett követelőzni. Az apja pedig szépen kirakta az útra. Három napig csavargott, ilyenkor a barátok is eltűnnek, a hidegben kint aludt a parkban, senki se volt, aki befogadja. Amikor felhívott reszketett a hangja.
- Három napja semmit nem ettem, az sincs, ahol aludjak.
Megsajnáltam és megengedtem, hogy a lakásomba bemenjen. De a lakásban nincs fűttés és nincs villany, mert le volt zárva. Most abba beleegyeztem, hogy küldök annyi pénzt, hogy béreljen egy olcsó lakást és tudjon elmenni, dolgozni. Nem küldök annyi pénzt, hogy dőzsölni tudjon, de nem akarom, hogy hajléktalan legyen.
Ezért nincs nekem megtakarításom, mert mindent a családomra áldozok. Szeretnék végre élni, gondok nélkül, de ha tudom, hogy a kicsi fiam az úton van, akkor nem vagyok nyugodt. Vissza akar jönni, de ettől meg én félek. Szóval, olyan az életem, mint egy mókuskerék. Hiába tekerek, valami mindig visszatart, a fájdalom mindig ott van a lelkemben, csak éppen más és más a neve. Az exem már nem is beszél velem, amiért megint befogadtam a fiunkat. Tudom, hogy hazudni fog, tudom, hogy becsap milliószor, de akkor is… nem tudok nem az anyja lenni.
Abban reménykedem, hogy egy napon csoda fog történni és elkezd dolgozni és elkezdi a saját életét élni és akkor már nyugodtabb lehetek.
Na de ezt nem panaszként mondtam el, igyekszem az életem élni, arra gondolok, hogy az a fontos, hogy ne engedjek a depressziónak. Hallgattam Bakos Attilát és olyan jó érzés volt. Az elme rabságában szenvedünk mindannyian, de ebben a materiális életben, hogy lehet megszabadulni az elmétől, és ha nem is szabadulunk meg, hogy lehet elérni, hogy én uraljam az elmémet és ne ő engem?
Lemondtam a húsról, az alkoholról és igyekszem mindennap tornászni, hol szaladok, hol jógázom. Már ami a rövid 5 órában belefér a hétköznapokban. De van egy új szerelmem, és az Gónia az én kis virágom. Mindennap beszélgetek hozzá és láss csodát úgy nő, mintha húznák. Érzem a kis lelkét.
