Már megint eltelt egy év. Olyan gyorsan jönnek egymásután az évek, hogy csak nézem, most volt január és megint december. A 2010-es év azért emlékezetes marad nekem, mint ahogy van még egy pár év, amit soha nem felejtek el: 1974, 1981, 1990, 1995, 1998.
Hol azért mert boldog év, volt, hol mert nagyon szomorú. A 2o1oes évre nem mondhatom azt sem, hogy nagyon szomorú de azt sem, hogy nagyon boldog. Ez egy különös év a számomra. Alapjaiból fordította meg az egész életemet. Minden volt benne. Sírás, kacagás, öröm, bánat, elvállás, találkozás, szerelem, majdnem szerelem, csalódások, és még sok, nagyon sok minden. Gyermekeim kamaszok, komoly megpróbáltatásokon mentem velük keresztül, főképpen Okoskámmal, akit harmadik iskolából tanácsoltak el, és nem azért mert buta, és gyenge, hanem mert nem akar beilleszkedni a többiek közé. Ő egy kicsit mindig kilóg a sorból. Aztán ott volt a válásom, ami jobban sikerült, mint reméltem volna. Hálát is adok ezért az Istennek. Mindenki azt mondta: - Készülj fel, mert nagyon nehéz lesz, sok minden rosszat egymásra fogtok mondani, gyűlölet lesz mindenütt. És nem. Én már az elején felfogadtam, hogy nem fogok mondani semmi rosszat róla. Minek? Ha nem ment, hát nem ment, én is hibás vagyok ezért, nemcsak ő, akkor meg minek szidnám. A fájdalmaimat úgysem tudja csillapítani. És használt az ima, hidd el nekem, hogy használt, mert ő is elég jól viselkedett végig. Na jó, az, hogy rózsát hozott nekem a bíróságra, és a bírónőnek is, meg a tanuknak, az egy kicsit morbid volt, de ha ő így akarta és nem ellenkeztem. Amit kért tőlem azt megadtam neki, többet, is mint érdemel, de nem érdekel. Az anyagiak jönnek-, mennek. Ha ügyes vagyok, több is lesz, mint volt, és én igen, ügyes vagyok. Már ami az anyagiakat illeti. A kapcsolatokban már nem vagyok ilyen ügyes. Azonban megtanultam, hogy soha ne vágyjak a másé után. Nem kezdek ki többet házasemberrel, mert csak fájdalmat okoznak. A legnagyobb azonban az volt, hogy felfordítottam eddigi életemet fenekestől. Neki fogtam új szakmát tanulni, és a régit lezártam végkép. Bezártam az üzleteimet, felszámoltam az árukészletemet, már amennyit fel tudtam, bezártam már előző évben a varrodát, és teljesen új dolgoknak fogtam neki. Szeretem azt is, amit most teszek, de legszívesebben írnék. Talán egyszer megérem, hogy csak az írásból éljek meg, akkor igazán boldog embernek mondhatom magam. Az írásból meg a festészetből. Ezek az én legszebb hobbym. De semmi sem lehetetlen. Boldog vagyok, most is boldog vagyok. Mindennapnak megvan a maga varázsa. Hogy csak egy példát mondjak. A tegnap, amikor nagy későre felkeltem, és bekapcsoltam a gépet, bejelentkezett kedves barátom. Küldött nekem egy gyönyörű dalt, és hát én javíthatatlan romantikus, jól esett. Táncoslábú barátom egy azok közül, akivel soha nem találkoztunk, de néha jókat tudunk dumálni. Aztán hónapokig csend. Azonban nem feledkezik meg a születés-névnapomról, meg az ilyen, hogy karácsony, húsvét. Hát igen, sok barátom van, és van kettő, aki a legjobb köztük. Aztán ott van nekem Pótmama, meg Bátyus. És még én siránkozom, hogy egyedül vagyok? Na jó, néha úgy érzem, de ha még egyszer ezt teszem, üssetek fejbe. Mondjuk egy képzeletbeli palacsintasütővel. Csak, hogy térjek magamhoz. De ne annyira, hogy elájuljak.
Egyszóval búcsúzom tőled kétezertíz, és remélem, hogy a tizenegyes ennél jóval jobb lesz. A gondolatoknak teremtő erejük van, és én kezdek jobban odafigyelni a gondolataimra. Boldog Új Évet kívánok neked is, ha olvasod soraim, és ha nem, akkor is. Adjon az Úr szeretetet a szívedbe és megbékélést, adjon sok mosolyt és kevesebb sóhajt, adjon sok, sok mindent, de legfőképpen adjon elfogadást a szívünkben, hogy szeretettel tudjuk megélni a szürke hétköznapokat, és igazi ünneppel a szívünkben az ünnepnapokat.