Ejhaj, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz munkát keresni. Éveken át én adtam másoknak munkát, most pedig oda kerültem, hogy én is keresem a munkát. No nem vagyok azért annyira elkeseredve, de átmeneti időszaknak gondoltam szét nézek, mi van a piacon? Ha csak a felét vallóm be annak, amit tudok, az is elég lesz, gondoltam magamban, nehogy úgy járjak, mint egyik ismerősöm férje, amikor azt mondták neki, hogy túlképzett ahhoz a munkahelyhez, amihez jelentkezett. Elmentem tehát és bejelentkeztem a somer irodához, vegyenek számba. Számba vettek, de segélyt nem kapok, nekem nem jár. 22 év munka után nekem semmi nem jár. Csak, mert elfelejtettem valami aprópénzt befizetni a tavaly magam után. Hogy egész évben 45oo lejt fizettem csak CAS meg társa, az nem számít, és még ők mondják, hogy milyen tökéletes a rendszer. Hát nem az Uraim és Hölgyeim, vagy fordítva. A rendszer az bűzlik, rohad, de míg senki sem kiabál, nem is lesz változás. Én csak azt látom, hogy az a szerencsés, aki lopni és hazudni tud. Szomorú, de így van. A minap elévettem az újságokat is, lám mi van bennük. Találtam egy hirdetést, ami módfelett felkeltette az érdeklődésemet. De mielőtt részletezném, hadd idézzem.
„Felsőfokú végzettséggel rendelkező FIATALOKAT várunk betanított munkára: szakács, pincér, báros, recepciós, masszőr, kozmetikus, síoktató, lovasoktató, úszómester szakmában.”
NO, kétszer is elolvastam, hogy elhiggyem nem kamu. Ha április elsején jelenik meg, biztosra veszem, hogy vicc, de így? A napi szarba lenne a helye. Memével beszélgettünk.
- Hívd fel, lám mit mondanak?
- Ok.
Felhívtam, megpróbálom leírni az elhangzottakat.
- Jó napot kívánok, a hirdetésével kapcsolatosan hívom.
- Jó napot, tessék, mi érdekli?
- Engem a kozmetikusi poszt érdekelne pontosabban. Szeretném tudni, hogy miről is van szó.
- Nézze hölgyem! Van nekem egy nagy építményem, ahová welnest szeretnék kialakítani, és oda akarok alkalmazni embereket különböző posztokba. Nos a kozmetikusi állás az van is meg nincs is.
- Nem értem, ha esetleg jobban megmagyarázná.
- Hát az úgy van, hogy tudja, áldozatot kell hozni. Na már most, a mai fiatalok nem szeretnek dolgozni. És nem akarnak áldozatot sem hozni, csak a pénz és a szórakozás érdekli őket.
- Még lenne egy kérdésem. Miért kéri, hogy felsőfokú végzetsége legyen mindenkinek? Véleményem szerint egy jó szakács, egyetem nélkül is kiváló szakács lehet. Ugyanezt gondolom a többi szakmára is.
- Hát az úgy van, hogy nem is az egyetem a fontos, mert tudja, a mai fiatalok elvégzik az egyetemet és írni, olvasni nem tudnak. Azért írtam oda, hogy tök hülye ne jelentkezzen.
- Ja, akkor már meg is nyugodtam. De tudja, én dolgozni szeretnék, és nem azért hívtam önt, hogy áldozatokat hozzak. Áldozatokat hozok a családomért, de dolgozni azért pénzért szoktam.
A többi beszélgetést már nem is részletezem, mert a végén alig tudtam letenni a telefont, annyira belemelegedett a saját dumájába az illető munkaadó úriember. Aki mellesleg elég érdekes tájszólásban beszélgetett. Azt nem tudom, hogy hány egyeteme van, de az tény, hogy nem szeretnék nála dolgozni. Egyesek azt gondolják, hogy amiért munkát adnak és egy kevéske fizetést, akkor bármit követelhetnek az embertől, és úgy taposhatják, ahogyan csak nekik jól esik. Hát igen, messze vagyunk még nyugattól. Még csak a szar és a szemét jött be hozzánk az elmúlt húsz év alatt, a többi még várat magára. Csak nehogy addig belenyuvadjunk a szarba.
