Ma reggel azt hittem nem tudok felkelni. Minden porcikám sajgott bele. Imádkozni sem tudtam, inkább perlekedtem Istennel, hogy miért hagyott el, és ha már ezt a sorsot adta nekem, akkor legalább mért nem ad egy jelt, hogy tudjam, ez van, de azért jó úton járok. Nem tudom, ha jó úton járok, még azt se tudom, igazán, hogy nem körbe és körbe forgok?
Kértem egy jelt Istentől, kértem, hogy magyarázza meg, miért kell annyit szenvednem. Amikor ledönt lábamról a betegség olyan, vagyok, mint egy zsimbes fehérnép. Magammal is zsuzsukolok. Nem, nem kaptam választ, nem beszélgetett velem Isten, de estére már belefáradtam az önsajnálkozásba és átmentem egy passzív állapotba, ugyanis bevettem a pirulámat. Tudod, a leszarom pirulámat. Ilyenkor hagyom, hogy áramoljon körülöttem a csend, és abban reménykedem, hogy a holnap kevésbé lesz ennyire szar. És lefekvés előtt elolvastam egy verset, amit az én Zsóka barátnőm blogjáról szedtem le.
Mellékelem neked is, ha esetleg nem vetted még be a piruládat, talán segít elaludni. De ne sírjál, mert úgysem hallja senki.
Oriah hegyi álmodó - öreg indián vers
Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával. Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst Holdnak , hogy "Igen!" Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban. (Forrás: astronet) |
