Már megint hétvége, már megint egyedül vagyok magamban. Főzés, mosogatás és minden egyéb szürke dolog, de ma valahogy nem zavar. Amikor túl vagyok mindenen, leülök a kedvenc helyemre és felteszek a laptopomon egy filmet. Kizárólag csak szerelmes. Hónapok óta nem nézek tévét, rádiót is csak vezetés közben hallgatok, de hétvégeken megnézek egy vagy több filmet. Csak szerelmest. Na jó néha jöhet egy-két komédia is, de ami már túlságosan megjátszott azt nem szeretem. Nem tudok nevetni Mister Bin-en sem Hill-en, de Stan és Brant szeretem, meg Charlit is. Ők a gyerekkoromat jutatják eszembe. Hanem egyenesen imádom Kabost és a két Latabárt, meg a régi magyar filmeket. Na azok jók. Most éppen Quimbyt hallgatom és közben arra gondolok, hogy egész nap tettem vettem és mégis kupi az egész ház. Egyedül vagyok, a fiúk szórakoznak a szomszéd fiúnál, de ez most nem zavar. Szoktatom magam a csendhez, a magányhoz, ahhoz, hogy önmagam társaságában soha nem fogok csalódni. Van barátom, több is mint kell, van, akivel jó nagyokat beszélgessek, van, akivel jókat röhögjek, van, akivel dolgozzam, van minden…külön, külön.
Lassan érzem, hogy meg fog oldódni minden. Ami nem öl meg, az erősít. Mostanában elég sok erősítőt kaptam.
Azt nem mondom, hogy tökéletesen vagyok, de jól van így. Csend és nyugalom van a szívemben. Ha pedig valami romantikusra vágyom, felpeckelem magam a kedvenc helyemre, magam elé veszem a laptopot, megnézek egy-két szerelmes filmet, és közben mindenféle finomságot majszolok, és nem érdekel, ha nő tőle a fenekem, mert én úgy szeretem magam, ahogyan vagyok.
Már nem várok senkire, már nem érzem magamban az ürességet. Tudom, hogy bármi lehetek, tudom, hogy bármit elérhetek, de már nem is olyan biztos, hogy ki akarom próbálni. A gyerekeimet akarom felnevelni, és ahhoz kérem Isten segítségét. És amikor el hagy a hitem, akkor is imádkozom. Istenem, Istenem, mért hagytál el engem. Ahogyan Jézus is imádkozott. Pedig nem Isten hagy el minket, hanem én hagyom el őt. Kishitű vagyok, és sokszor kételkedem.
Most pedig megyek filmet nézni, de búcsúzóul itt hagyok neked egy utolsó idézetet, amit a Vonzó Vera blogjáról olvastam.
Ne féljetek továbblépni, vagy veszni hagyni mindazt, ami nem működik, és ne féljetek a „semmim sincs” érzéstől.