Aki nem ismer jól, az tele van ítélettel. Aki nem tudja, milyen a lelkem, az néha bölcsnek,(értsd nagyképűnek) máskor meg nyersnek tarthat. Pedig egyik sem vagyok. Aki jól ismer, tudja, hogy nagy szívem van, néha igen nagy. Mindenkit befogadok, mindenkinek segíteni szeretnék, de amit igazán utálok, ha valaki azt hiszi, kihasználhat. Hagyom, hogy vegyen el tőlem, adom én szívesen. De ez tudatos, de, amikor látom a sunyiságot, látom, hogy azt hiszi neki minden jár, akkor bezárom a kapukat, és ilyenkor nagyon pofára szokott esni az a kedves valaki, aki azt hitte, mindig és korlátok nélkül rendelkezhet velem. Nos ez érvényes mindenre és mindenkire. Nem vagyok Teréz anya, próbálok jó lenni, de vannak határaim. Magam állította korlátaim, és azokat csak én tolhatom odább. Hogy nyers vagyok néha? Ez sem mondható, inkább egyenes. Kimondom azt, amit gondolok. Néha nincs türelmem becsomagolni, szép színes papírba vonni, és ilyenkor úgy tűnik, mintha nyers lennék. Pedig csak a csomagoló papír maradt el. Hát ilyen vagyok. Ilyen is.