Nem akartam mást csak beszélgetni. De nem szexről, nem gyerekekről, nem vallásról, és nem valamilyenfajta eladok, veszek témáról. Egyszerűen csak beszélgetni. Az Internet világa ezt is megengedi. Név nélkül, kor nélkül, nem nélkül.

Beszélgettünk.

-Kopp kopp, ráérsz?

-Mire?

-Beszélgetni.

-Miről?

-Nem tudom.

-Ja, arra ráérek.

Kis szünet következik majd ő, folytatja.

-Itt vagy még?

-Aha

-Barkóbázunk?

-Hogyan?

-Én mondok egy szót, te meg ami erről eszedbe jut.

-Ja, jó.

-Kecske

-Ugrándozik

-Madár

-Szabadság

-Vágy

-Szorongás

Itt megszakad, majd újból kérdez.

-Miért szorongsz?

-Nem szorongok.

-De szorongsz.

-Nem

-Ok, nem szorongsz, de nem is mersz vágyakozni.

-Aha

-Miért nem mersz vágyakozni?

-Mert akkor szorongok.

-Mitől félsz?

-Hogy nem teljesedik.

-Arra gondoltál, ha nem félnél, akkor beteljesedne?

-Igen de nem vált be.

-Mert nem volt rá türelmed, és megint szorongtál.

-Lehet.

-Most mire gondolsz?

-Arra, hogy nem tudom ki vagy.

-Lehetek bárki

-Igaz.

-Mit szeretnél?

-????

-Írd le, hogy mit szeretnél, hogy ki legyek.

-Isten.

Sokáig hallgat, majd újból beszól.

-Próbáljuk meg, legyek Isten.

-Nem lehet.

-Miért nem?

-Mert nem vagy Isten.

-De tegyünk úgy, mintha az lennék.

-Ok. Akkor kérek tőled.

-Jó, kérjél.

-Pénzt kérek.

-Minek a pénz?

-Hogy ne szorongjak.

-Ha pénzt adok, akkor nem szorongsz?

-Nem.

-Hazudsz.

-????

-Ha sok pénzt adok neked, akkor azért fogsz szorongani, hogy mit kezdjél vele. Kizökkentenélek a karmádból. Nem is biztos, hogy a hasznodra lenne. Ha keveset adnék, akkor meg pláné szorongnál, attól, hogy hamar elfogy, és akkor mi legyen?

-Jó akkor mást kérek.

-No, nocsak.

-???

-Mit kérsz?

-Egészséget.

-Azt magad teremted meg.

-Nem értem.

-Ha egészséges akarsz lenni, akkor odafigyelsz a jelekre. Én nem tudok neked egészséget adni, míg te magad betegíted meg magad. A betegséget nem én adom neked, akkor nem is én vehetem el.

-Ki adja a betegséget.

-Te saját magadat betegíted meg.

-Tudod mit? Mást kérek akkor.

-Na, mi legyen?

-Szerelmet kérek.

-Uff megfogtál. Mégsem vagyok Isten.

-De ha az lennél, akkor tudnál adni?

-Igen, de vigyázz, mit kérsz, mert még meg találod kapni.

Csak ízelítőt írtam ide, mert aztán tovább játszódtunk, és fél éjszakát végig beszélgettünk, anélkül, hogy tudnánk ki a másik. Azt nem tudtam, hogy hány éves, hogy szőke vagy barna, hogy milyen a szeme, hogy van családja vagy nincs, de tudtam, hogy szereti a történelmet, hogy sokat olvas, hogy a kedvence Mozart, hogy néha szokott sírni ő is. Még azt is elmesélte nekem, hogy rég volt, amikor szerelmes volt, mert már nem bízik az emberekbe. Fél, hogy megalázzák, hogy visszautasítják, ezért inkább nem is próbálkozik. De még mindig nem tudtam, hogy nő vagy férfi, bár tippeltem. Az alapján, ahogy szőtte a gondolatait, bár mondom, tévedhetek. Lehetett egy férfias nő, vagy egy nőies férfi is, ezt nem tudtam eldönteni, vagy egyszerűen az ami, csak nem mondtuk ki. Megállapodtunk, hogy arról nem beszélünk. Ma még nem. Talán holnap, ha újból találkozunk. Akár a róka és a kisherceg. Elalvás előtt azon gondolkoztam, akkor most hogyan is állunk? Ki a róka, és ki a kisherceg? Ki kit szelídít meg?