Tervek, tervek, tervek. Az életet folyton eltervezzük, aztán néha valóra válik belőle valami, máskor, meg bumm. Pofára esünk, majd újból felállunk és tervezünk megint. Olyan az egész élet akár egy mókuskerék.
Hiányzik az életemből a szex. Hiányzik, hogy rég volt, amikor egy férfivel szeretkeztem. Még akkor is hiányzik, ha az a szeretkezés nem is volt a legtökéletesebb. Most azon gondolkodom, hogy szégyellenem kéne magam, mert a szexre gondolok? Igen, a tanítások szerint, a régi beidegződések szerint erről még beszélni sem volna szabad. De én szeretek szabadon beszélni mindenről. A fiaimmal is próbálok nyitott lenni.
- Fiúk, ha meg akartok beszélni valamit velem, csak rajta. Szóljatok, ha kell gumi, nehogy valami rossz minőséget vegyetek.
- Persze Anya, mert ezeket a dolgokat csak veled fogjuk megtárgyalni.
- Miért is ne.
- Na, Anya, kérlek, ne fárassz le.
Szóval én már fárasztom őket. Hát igen, nehéz Anyát elképzelni, amint szex órát tart a fiainak. A múltkoriban odaadtam egy nagyon szép könyvet Kincsemnek. Kincsem 16 éves már. Szexuális nevelés és tanácsadás volt, de köszöni, nem kéri, mert az Internetes pornó jóval érdekesebb. Hiába magyaráztam, hogy az nem igazi szeretkezés, hogy a pornó az csak sima szex, valahogy nem akarták elfogadni tőlem a magyarázataimat. Ha lányaim lennének, sokkal könnyebben tudnám elmagyarázni nekik.
Nekem ez nagyon furcsa, nem tudom hová tenni. Amikor én tizenhat éves voltam, még más világ volt. Érdekeltek a fiúk, de már az is nagy szó volt, ha csókolózhattam egyik vagy másikkal. Ma pedig, á jobb, ha nem is mondom. Hiányzik valami a mai fiatalokból. Az érintés varázsa, az, hogy megsimogatja kedvesét, az, hogy mellé ülhet, és évődhet vele, vagy mélyen a szemébe néz. Nem is tudom, hová lett az a világ? Ahogyan az egyik férfi mondta, ma már minden felgyorsult, nincs idő udvarolni, nincs idő a szerelemre. De akkor mi értelme az egésznek? Naphosszat nézik egyesek a szappan operákat, de a saját életükbe nem képesek bevinni egy simogatást, egy igazi csókot. Istenem, imádok csókolózni. Ha érzéki a partner, akár órák hosszat is tudnék csókolózni. De ha nincs egy kis szikra, akkor azt érzem, hogy büdös a szája, hogy nem olyan semmi, amilyen kéne legyen. Kell valami, ami felpezsditti a vérem, kell az izgalom, kell a kaland, de semmit sem ér az egész, ha nincs benne szenvedély, ha nincs benne szerelem.
Tavasz van, virágoznak a fák, megyek az úton, és magamban szívom a virágok illatát. Itt van, már itt van mindjárt a szerelem honapja. Minden évben ezt viselem el a legnehezebben. Ilyenkor eszembe jut, az, ami nincs, és kicsit irigykedve nézem az egymásba fonódó kezeket, a szerelmes párokat. Milyen csodálatos dolog szerelmesnek lenni.