Ma beleolvastam egy régen elfelejtett levelezésbe. Internet szerelem. De annyira szép az emléke, hogy nem volt szívem kitörölni. Érzékeny időszakomban ért, akkor kezdett megfogalmazodni bennem a vállás. Hogy, aztán men lett belőle semmi? Hát Istenem, van ilyen. Ma sem tudnám megmagyarázni mi volt az oka, szerintem most utólag elgondolva, úgy van jól ahogy történt. Mégis miért másolom le a szavait ide? Mert sokat jelentett akkor nekem. Amikor nagyon magam alatt voltam, egy ilyen levél sokat emelt az önbizalmamon. Nem haragszom rá, nem is találtunk volna. Bohém alkat, szerintem soha nem lesz igazi kapcsolata. Én azért szeretettel gondolok most is rá. Köszönöm U.

2008.08.25. 18:00

Elolvastam egyszer.
Aztán még egyszer elolvastam.
Hosszan ültem előtte.
Majd bezártam, gondolván ha sokat olvasom, elfogy.
Egyáltalán ha nyitva van itt a laptoppomon.
Takarékoskodni kell vele. Hihetetlen kincs.
Aztán munkából hazatérve, már késő este, újra megnyitottam és elolvastam.
Aztán még egyszer.
Ilyen levelet még életemben nem kaptam.
Egyszerre gyermekesen ragaszkodó és felnőttesen odaadó.
Érzéki és érzelmes. Visszafogott és gátlástalan.
Tele erotikával, huncutsággal.
Agyon tudtam volna szeretni abban a pillanatban, ha az ölemben ült volna akkor, mikor azt a levelet először elolvastam s magamévá tettem…
gondolatban immár nem először.