Mondhatnám azt, hogy megint egy hét eltelt, megint egy szombat annyi sok szombat után, de nem mondom. Ez olyan szeretem szombat volt. Ha jobban belegondolok lelkileg gazdag szombat volt. A hét is, hiszen tanultam, vizsgáztam, és sikerült mindahány. Ezért hálát is adok neked Uram, hiszen ha nem is kérem, te mindig velem vagy. Az ember néha babonás, félelmeit kis talizmánokba zárja, vagy kabalákat tart magának, hogy jobban menjenek a dolgok. Erről az Egri csillagok süket törökje jut eszembe. Az élet tanításait nem vette észre, csak a gyűrűben hitt, ami végül is a saját pusztulásához vezetett. Szerencsétlen pára. Na de térjek vissza a kabalákhoz. Nekem is volt kabalám, méghozzá élő kabalám. Négerbaba, egyik osztálytársam, aki mindig, minden vizsgámon, velem együtt ült és akkor voltam nyugodt, ha ő velem volt. Nem számított, ha nem kellett segítsen, de legyen velem. Nos a tegnapelőtt megcsinálta nekem a figurát. Egyszerűen nem ült mellém, és kijelentette, hogy ő, már pedig másból tanult, ezért most másik vizsgáját teszi le. Ha ne angol vizsga lett volna nem is pánikolok be, de az volt. Sokkal nyugodtabb voltam, ha mellettem van. A tudat, hogy segíthet, már az is elég.
209.a többi csupán
Amikor végre felfogtam, hogy mi történt, mély levegőt vettem és magamban elmondtam egy imát. Jobban sikerült, mint reméltem. Most már eldobhatom a kabala babámat. Másnap már nem is hívtam, mégis mellém ült. Nem haragudtam rá, szinte azt mondhatom, hogy szívességet tett nekem. Felszabadított a tudat alól. Újból és újból bizonyságot kaptam, hogy egyedül csak TE Uram vagy az, aki soha nem hagysz el, akiben nem tudok csalódni. De azért jól érzem magam.
Amint már mondtam nagyon mozgalmas napom volt ma. Elmentem Zitához, hogy meséljen nekem a tyúkszemes kezelésről. Jövő héten lesz egy pedikűrkezelésem, és tyúkszemet is kell, kivágjak. Még soha nem csináltam. Pedikűrt azt igen, de tyúkszemet nem. Egyszer el kell kezdeni. Utána néztem nettem, könyvekben, de nem éreztem magam eléggé kielégítőnek. Felhívtam B.E.-t volt kolléganőmet, de ő könnyedén lerázott.
-Azt meg kell tanulni, nehogy nekifogj, mert nagyon veszélyes.
Ha nem tudnám, hogy ő is hogy tanulta, és most nagyon adja nekem a szentet. Igaza van, meg kell tanulni, de gyakorlat teszi a mestert, és nekem olyan nincs, ha valamit meg akarok tanulni, hogy azt ne tudnám elsajátítani. Elmentem tehát Zitához. Meghívtam egy kávéra, és megkérdeztem. Annyira szépen elmagyarázta a kezelési menetet, hogy szinte magam előtt láttam. Sőt, még ennél is rendesebb volt, mert azt mondta.
-Most, hogy nyár van, szinte mindennap van pedikűrkezelésem. Ha lesz olyan, hogy tyúkszemes kezelésem lesz, szólok, és gyere, nézd meg.
Szóval, hogy is van ez?
Kérj és megadatik. Én kértem, hogy küldjön az Úr nekem valakit, aki segít nekem megtanulni, és már meg is találtam a választ. Köszönöm. Ami még érdekesebb volt Zitával, hogy utána el kezdtünk beszélgetni. Lelki dolgokról beszéltünk, de én nem győztem eleget csodálni az ő nagy hitét. Tanulság volt számomra a kettőnk beszélgetése.
Mindenkinek más útja van, mindenkinek más megharcolni valója, de valahol a lényeg közepe ugyanaz. Hogyan tanuljuk meg a mindennapokban a másikat elfogadni, a másikat úgy szeretni, mint önmagunkat, még akkor is, ha éppen fáj, vagy bánt, ahogyan a másik viselkedik. Lehet, hogy okosabbnak és olvasottabbnak gondolom magam nála, de az igazi HIT nagyobb nála, mint nálam. Az alázat, amiről én csak beszélni tudok, nála egyszerű megnyilvánulás. Hát igen. A tyúkszem csak agy ürügy volt, az igazi ok, hogy találkoztunk és elbeszélgettünk ennél sokkalta mélyebb. Aztán hazamentem és beleástam magam a munkába. A mindennapi rutinos feladatok, ha nem takarítok, akkor látszik, akkor rosszul érzem magam. Sütés, főzés, mosogatás, mosás, teregetés, mind olyan feladat, ami nem hálás, ami unalmas, hiszen ismétlés, ismétlés, és újból.
Este meg átmentem barátnéhoz, és beszélgettünk. Megittunk ketten egy üveg bort, mostanában elég gyakran megiszok egy-két pohár bort. Akkor ez azt, jelenti, hogy most részeges lettem? Hát nem tudom, de nagyon jól érzem magam tőle. Nincsen semmi bánatom, nincsen múltba való piszkálkodásom, még a gondolataim is tisztábbak. Csak a torkom ne fájna annyira. Meg a mellem. A tegnap Okoskával játszódtunk, csikiztük egymást, és véletlenül belerúgott a mellembe. No az óta is fáj. Remélem, holnapra már elmúlik.
Ma egész nap egy vagány kis dalt hallgattam. Régi nóta, újra feldolgozva. Régi emlékek felidőződnek, de már semmi nem fáj. Az idő minden sebet begyógyít, meg néha egy-egy pohár bor.
Most nagyon közhelyes vagyok, már megint. Nem tudok nagy szavakat írni, de lehet, hogy tudnék. De nem akarok. Jó nekem így. Ma közhelyes vagyok, holnap, pedig esetleg trendi, de holnaputánra már csak nagyon eredeti. Miért is ne.
Barátnétól úgy búcsúztam el.
Mindig csak előre, és hinni kell, hogy eljön az, amire vágyunk, hogy eljön az, akire várunk. Mindenkinek a maga kis álma váljon valóra.
A tudatalatti közhelyes tíz vagy tizenkét parancsolat működik. Hidd el nekem, hogy működik. DE van egy titok. Csak akkor működik, ha hiszel benne. Emlékezz, mit mondott Jézus.
-Meggyógyított a te hited.
A HIT, a hit az igazi, amit meg kell tanulni, amit magunkévá kell tenni. A többi csupán csomagolás, csupán reklámfény.