A vers a legszebb szó, ami valaha születhetett. A vers akkor születik, amikor érzelmek, indulatok dúlják fel lelkemet, amikor zenél, vagy szárnyal. A vers maga az ének. Dallama van, csak hallgatni kell. Táncolni is lehet rá. Lehet lábbal, avagy dobbal, forogni körbe, körbe, de lehet csak úgy belülről elrévedni és tudni, hogy ott van a tánc a szívedbe.
Fordultam, pörögtem, álmaim repítettek
Nem tudom, nem is érdekel
Hol volt és hol nem volt
Mesebeli álom volt,
Vagy az is lehet, hogy más
Nem mondhatom, hogy láss,
Nem hívhatlak, ha nem jössz,
De várhatlak, akár az ősz
Ahogyan várja a telet,
Közben már vetkőzi ruháját
Gyönyörű nő lehetne
Meleg és gazdag
Adni vágyik a lelke
A télnek, a hidegnek
Zúzmarás ölelése
Mitől megfagy és meghal
Ő mégis, őrá, mindörökké
Csak ő érte dobog.
Lehetnék én is áldozat,
Lehetnék de, nem lehetek
Vágyhatnék én is utánad
De nem ismerem az illatod.
Pedig ezer elmúlt, és talán
Még annál is több
Ismétlés béklyója nyakamon
A vágy repít, a vágy torzít
Elragad, majd földhöz vág.
Ha tudnám én, ha tudnád te?
De ki mondhatná meg
Nászunkat járjuk
Te es, én es, de mindketten
Másnak táncolunk.
Zenélj, zenélj, szóljon a dob
Pörögj, pörögj, ne állj most meg
Csak percnyi szó
Csak percnyi élet
Nem baj, ha fals, nem baj, ha
Ha semmilyen ízű ma,
Lehet, már nincs,
A nincs se volt, csak hitted.
Illúziók fájnak, hasítnak,
De menni kell, mert azt igen
Ha fáj, hadd fájjon, mardossa lelkem
Ha rohad minden, mosolyogj, kérlek
Nem számít hogyan,
Nem számít miért.
A parancs az, hogy élni KELL.